Európa 12 leckében [antikvár]

Részlet:Mielőtt valós politikai céllá vált volna, az egyesült Európa képe csak a filozófusok és a látnokok képzeletében élt. Viktor Hugo például egy humanista eszményeken alapuló, békés "Európai Egyesült Államokat" képzelt el. A borzalmas háborúk azonban, amelyek a 20. század első felében sújtották a kontinenst, darabokra zúzták ezt az álmot.A második világháború romjaiból mégis új reménység születik. A háború alatt a totalitarizmusnak ellenállók elhatározzák, hogy véget vetnek a nemzetközi gyűlölködésnek és versengésnek, és megteremtik a tartós béke feltételeit. 1945 és 1950 között néhány bátor államférfi, köztük Robert Schuman, Konrad Adenauer, Alcide de Gasperi és Winston Churcill hozzáfog, hogy meggyőzze polgárait arról: új korszakot kell nyitni. Nyugat-Európában olyan új struktúrákat kell kialakítani, amelyek a közös érdekeken alapulnak, és amelyek a jogállamiságot és az országok egyenlőségét szavatoló szerződésekre épülnek. Robert Schuman (francia külügyminiszter) Jean Monnet eredeti ötletét felhasználva 1950.május 9-i beszédében egy Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) létrehozását javasolja. Az elképzelés szerint a valaha egymás ellen harcoló országok szén- és acéltermelése egy közös Főhatóság alá tartozna. Így a háború e fontos nyersanyagai mind a gyakorlatban, mind pedig szimbolikus módon a megbékélés eszközévé válnak.