Európai és magyar összehasonlító munka- és közszolgálati jog [antikvár]

Előszó Magyarország privatizációs politikája felkeltette a nyugat-európai befektetők érdeklődését az eladásra szánt magyar vállalatok iránt. Ez az érdeklődés ma már - kötetünk átdolgozásának idején - abban teljesedett ki, hogy külföldi cégek, vállalkozások jelentős számban működnek hazánkban. Hasonló volt az érdeklődés a többi közép-kelet-európai államok privatizációs célkitűzései iránt is, és többé-kevésbé hasonló módon működnek a gazdaságok a posztkommunista országokban, mint például elsősorban Lengyelországban, Csehországban, Szlovéniában, Szlovákiában, a balti államokban, Horvátországban és Szerbiában, valamint Ukrajnában és Oroszországban. Kisebb viszont az érdeklődés vagy egyáltalán nincs érdeklődés azon államok iránt, ahol főleg a nemzetiségi villongások miatt bizonytalan a helyzet. A felajánlott vállalatokat megvásárolni szándékozó külföldi befektetők munkajogi szempontból elsősorban az iránt érdeklödnek, hogy milyen jogokkal rendelkeznek Magyarországon és a többi közép-kelet-európai országban a szakszervezetek és a munkáltatói érdekvédelmi szervezetek, milyen a kollektív szerződéskötési mechanizmus, milyen jogosultságokkal rendelkezik az üzemi tanács, a munkavállalók részére milyen védelmet biztosít a törvény a munkáltatók intézkedéseivel szemben, ideértve a felmondási védelmet, az üzemi baleset- és egészségvédelmet, a munkavállalók alapvető emberi és szociális jogainak a védelmét stb. A kérdések között szerepel az is, hogy tulajdonosváltozás esetén milyenek a lehetőségek a munkavállalók lecserélésére, és milyen a munkavállalók bérfizetési védelme, különösen csődeljárás esetén. Ezen túlmenően kérdés még az is, hogy gazdasági okokból történő felmondás esetén milyen végkielégítési kötelezettségek terhelik a munkáltatót, továbbá, hogy milyen költség-hozzájárulások terhelik a munkanélküliségi biztosítás, a nyugdíj-, a betegség- és a baleset-biztosítás, valamint a szakmai képzést, továbbképzést és átképzést végző intézmények fenntartása terén. A külföldi befektetők érdeklődésének középponjában áll még az is, hogy a munkaidő, a pihenőidő, a túlóra, a túlmunka- és a teljesítménybérezés paramétereinek, továbbá a szabadságkiadás időpontjának, azaz általában a vállalati-üzemi munkarend kialakításának a meghatározásában milyen beleszólási joga van a munkavállalói oldalnak. Ugyanakkor a munakerő szabad áramlása, valamint a külföldre történő munkaerő-kiküldés és -kölcsönzés következtében jelentős számú magyar állampolgár vállal az Európai Unió régi tagállamaiban munkát. Velük szemben annak ellenére, hogy a „lex loci la-boris" elve alapján rájuk a magyar munkajogi szabályozásnál anyagilag és szociálisan a fogadó államnak a jóval kedvezőbb jogát kellene alkalmazni abból kiindulva, hogy a magyar munkaválallók nem isinerik a külföldi munkajogot, és így a fogadó állam mun- 21