Európai és magyar szociális jog [antikvár]

Prugberger Tamási. fejezeta szociális jog mibenléte, szabályozási területe, jellege és rendszere1. A szociális jog jogági gyökereiA szociális jog három jogterületben gyökerezik. Ezek közül az egyik a mai gazdasági élet viszonyai között bizonyos fokig háttérbe szorulóban van, míg a másik kettő közül az egyik mindig is előtérben állt, míg a harmadik az állam modemkori szociális szerepvállalásával került előtérbe. Már az ókortól kezdve egészen a manufaktúrák, majd a gép nagyüzemi gyáripar túlsúlyba kerüléséig a családi gazdálkodás volt az uralkodó az iparban, a kereskedelemben és a mezőgazdaságban egyaránt. Amikor az elidőződött felmenők belefáradtak a munkába, öröklési szerződéssel kombinált tartási szerződéssel átadták a gazdaságot (üzemet, kereskedést vagy a farmot egy vagy több lemenőjüknek a családon belül, lemenő hiányában pedig életjáradéki szerződéssel olyan valakinek, aki a a gazdaság átvétele fejében, annak jövedelméből az átadónak meghatározott összegű járadékot fizetett. így akár a családon belül, akár pedig azon kívül történt az átadás, a volt gazdaság/üzemtulajdonos legfeljebb csak kisegítő jelleggel vesz részt az üzemvitelben és főszabályként a járadékból él. A paraszti mezőgazdaság teljesen erre a rendszerre épült és épül ma is fel, ahol a gazdaság és a földbirtok szétaprózódásának elkerülése érdekében főszabályként a lemenők közül az utána következő fiú hiányában pedig a leánygyermek örökölte a gazdaságot. Az öröklésnek ezt a gazdasági formáját az általános vagyonörökléstől, az "Erbrecht"-től megkülönböztetve, "Anerberecht"-nek nevezte el. A polgári jogi öröklési-tartási-életjáradéki szerződésnek ez egyik ága a szociális jognak.'Ugyanakkor a szociális jog a másik oldalon a szolgálati/munkaviszonyhoz kapcsolódik. A szolgálati/munkaszerződés alapján a munkavállaló/szolgáló a munkaadó irányában engedelmességgel és hűséggel tartozik (utasítás szerint végzi a munkát és nem szolgáltatja ki munkavállalóját a konkurenciának, továbbá munkáltatójával konkuráló gazdasági tevékenységet nem végez), aminek ellentételezéseként a munkáltató gondoskodni köteles munkavállalójáról és családjáról (Fürsorgepflicht), ami nemcsak abban jelenik meg, hogy olyan bért fizet a munkavállalójának a végzett munkája ellenértékeként, amelyből nemcsak magát, hanem családját is el tudja tartani, hanem egyrészt akkor is és arra az időre is fizet bért, ameddig a munkavállalója átmenetileg betegség miatt munka-, és keresőképtelen (szociális bérezés), másrészt pedig betegsége tartóssá válása, és emiatt hosszabb ideig tartó vagy véglegessé váló lerokkanásos keresőképtelenné válása esetére megosztva az egészség-, és a nyugdíjbiztosítás költségeit a munkavállalóval, őt betegség, rokkanttá válás vagy öregség következtében beálló keresőképtelenség esetére biztosítja. Ez a jogterület a társadalombiztosítás, amely jogi szerkezetét tekintve a polgári jogi biztosítási szerződéshez hasonlóan működik, viszont államilag elrendelt olyan kötelező jellege miatt, amelyben ha fedezeti hiány (deficit) áll elő, azt az állam szociális funkciójából eredően kipótolni köteles, ami a társadalombiztosítási jogon belül a kötelező biztosítást közjogi intézménnyé teszi. Közjogi intézményi jellegéhez az is hozzájárul, hogy a kötelező társadalombiztosítást hordozó intézményrendszert vagy közvetlenül az állam működteti - miként ez Magyarországon és a frankofon-latin országokban fennáll^ -, vagy pedig az intézményrendszer önkormányzati jellegű, abban a munkavállalók/biztosítottak és a munkáltatók/biztosítók érdekvédelmi