Európajogi Tanulmányok 1. [antikvár]

ELŐSZÓ Európajogi tanulmányokat azért kell írni és olvasni, mert most aztán vannak dolgaink Európa-ügyekben. Nem abban — talán túl sokat is szóltunk arról, ami tény —, hogy ti. Magyarország mennyire Európa, kultúránk, erkölcsi és jogi értékrendünk kezdete óta mennyire európai, hogy Szent István óta egyszer-kétszer csak időlegesen tudták ezt az országot európaiságában visszavetni, mert nemzeti identitásával is mindig az volt, ami ma is: alkotó része a nemzetek európai közösségének. Erről is szólnak majd az Európajogi Tanulmányok sorozat egyes tanulmányai. Amiről azonban különösen fontos szólni az az, hogy a II. világháború után új Európa jött létre földrészünkön, és ebben ma komoly dolgaink vannak. Új politikai, jogi és biztonsági rend van Európában: az Európa Tanács és a NATO jogi instrumentumaiban megfogalmazott jogállamiság, plurális demokrácia, egymásra vigyázó biztonságpolitika, a határok és a nemzetek békéje és kölcsönös tisztelete; az Európai Közösségek szerződéseiben, az EFTA-egyezményekben európai érvénnyel megfogalmazott szociális piacgazdaság belső és Európa-méretű filozófiája és gyakorlata; az értékek szabad mozgása, a gazdasági szabadság és a verseny értékteremtő ereje, határokon átlépő folyama, a termelőerők nagyfokú fejlődése és együttműködése; az európai integráció sokszor megtorpant, de történetileg nézve mégis sodró ereje. Most, hogy Magyarország is része lett a fejlődés e fősodrásának, bizony sok lett hirtelen a dolgunk. Sok, mert kell, hogy hamar és jól megismerjük e folyamatok lényegét és integrálódásunk teendőit, mind az elméleti gondolkodás, mind a gyakorlati cselekvés sok-sok területén. Ehhez kíván hozzájárulni Központunknak — az EK Dokumentációs és Kutatási Központnak — e kötettel útra bocsátott sorozata. Már ez az első kötet is mutatja, hogy a szerzők hozzáértéssel és a tárgy szeretetével szólnak az olvasókhoz. Ha szeretjük hivatásunkat, érdemes elgondolkodni azon, mit írnak. így talán tenni is jobban tudjuk, mit tennünk kellene és tenni szeretnénk. Budapest, 1993. március 1. Mádl Ferenc