Fejezetek a nyugat-európai állam- és jogtörténet köréből [antikvár]

Both Ödön (1924-1985) tanszékvezető egyetemi docens 1965-től haláláig, kereken két évtizedig állt a szegedi jogtörténeti tanszék élén. Nappali tagozaton mind a két tárgyát: az egyetemes állam- és jogtörténetet meg a magyar állam- és jogtörténetet is előadta. Jeles előadó és szigorú vizsgáztató volt. Előadásait alapjában véve két, akkor már hivatalosan használaton kívül lévő tankönyv: Eckhart Ferenc Magyar alkotmány- és jogtörténet-e (1946), valamint a Bónis György és Sarlós Márton által közreadott Egyetemes állam- és jogtörténet (1957) fonalán tartotta. Őt magát Horváth Pál szerkesztőnek sikerült bevonnia az 1960-as évek derekán ez utóbbi tankönyvet pótló tananyagok társszerzőjének. Az először 1967-ben megjelent, majd többször, átdolgozott formában is kiadott Egyetemes állam- és jogtörténet "egységes egyetemi jegyzet" 1. kötetébe a hallgatók között elhíresült IV. fejezetet írta a középkori francia, angol és német feudális állam- és jogtörténetről, 2. kötetébe pedig a francia polgári alkotmány- és jogfejlődéssel kapcsolatos fejezeteket. Az e jegyzetből kiformálódott, ugyancsak Horváth Pál szerkesztette Egyetemes állam- és jogtörténet (1984) tankönyv érthetetlenül mellőzte a középkori fejezetét, a "francia fejezeteket" - 8., 9., 14. és 18. fejezetekként - viszont átvette. Both Ödönnek e tankönyvből kihagyásra ítélt fejezete egy ideig még a jogtanuló ifjúság számára is elérhető volt a Révész T. Mihály által jegyzett, Összehasonlító jogtörténeti tanulmányok. A feudális jogtípus fejlődéstörténete (összehasonlító jogtörténete) [1982] c. ELTE-kiadványban. A szegedi tanszék tansegédletei 2. füzeteként ez utóbbiból változatlan utánnyomás formájában vettem át azt, s tettem közzé Fejezetek a nyugat-európai feudális állam és jogtörténet köréből címmel (1990). E kiadványt újra szedve, a kar házi sokszorosításában az 1993/94. tanév végén ismét kiadtuk. Both Ödön tananyagrészeinek színvonalára is tekintettel úgy véltem, hogy nem csupán a középkori állam- és jogtörténettel, hanem a polgári kori francia állam- és jogfejlődéssel kapcsolatos fejezeteit - egyéb tananyagainkat, köztük a Horváth Pál szerkesztette Általános jogtörténet (1991) tankönyvet kiegészítendő - érdemes Szegeden újra kiadni. Természetesen az alapjában véve pozitivista szemléletű szerző sem lehetett ment korának frazeológiájától, ám a kénytelen-kelletlen használt kifejezések, fordulatok az értő olvasót ma már nem zavarhatják, miért is ezek utólagos "javításaira", nem vállalkozhattam. Ezeket egyébként is kellően ellensúlyozzák a szerzőnek szakmailag s didaktikailag kitűnően megírt anyagrészei. A szövegen így a kisebb stiláris vagy éppen elírási javításokon és a fejezetek, szakaszok s pontok hangsúlyosabb szerkesztésén, némely rész-, fejezet- és szakaszcím megújításán túl változásokat nem tettem.