Föderalizmus és Európa [antikvár]

Izikné Hedri GabriellaBevezetésA Hanns Seidel Alapítvány Budapesti Képviseletének ötödik évfordulóját az EURATION Együttműködési Alapítvánnyal közösen szervezett 1995. március 17-18-án tartott "Föderalizmus és Európa" konferencián ünnepeltük. A találkozó témakörének megválasztásakor arra törekedtünk, hogy az mind az Európai Unió legnagyobb tagállama, tehát Németország, mind az EU-csatlakozásra most felkészülő Magyarország szempontjából érdekes és időszerű legyen. Úgy gondoltuk, a megvitatandó kérdéskörnek mindenképpen kapcsolódnia kell az Európai Unió jövőbeli fejlődési irányaínak kijelölésére hívatott 1996. évi Kormányközi Konferencia előkészületeihez. A tagállamok állam- és kormányfői ezen a találkozón szándékoznak megállapodni az EU intézményeinek és döntéshozatali rendszerének olyan reformjában, amely az integráció elmélyítésének és kibővülésének feltételeit egyaránt megteremti.Az ilyen jövőorientált kérdéseknek sokaságából végül a föderációra esett a választás. Ismeretes, hogy a föderáció fogalma nem egyértelmű, jelölhetnek vele szövetségi állaniot, mint amilyen például Németország vagy az Amerikai Egyesült Államok, de vonatkozhat független államok szövetségére is. Vizsgálódásaink középpontjába ez a második értelmezés került.I.Az európai integráció föderatív irányú fejlődése módot adna egyfelől arra, hogy a tagállamok kiterjesszék Közösségük hatáskörét a kül- és biztonságpolitikára, a bel- és igazságügyi politika több területére, később a szociálpolitika számos elemére, tehát erősödjék nemzetközi súlyuk, belső-, és külső biztonságuk, másfelől, hogy elkerüljék egyfajta központosított, szuperadminisztráció elburjánzását, ami fölöslegesen és ártalmasan megkötné a különböző szintű helyi döntéshozók kezét.