Bővebb ismertető
Beteg vagy csak frusztrált a parlamentarizmus?Látlelet egy konferencia nyomán1. A parlamenti demokrácia hosszú meneteléseA tradicionális termelési módokat felváltó modern" ipari társadalmak a közvetlen demokrácia kivételes és lokális modelljeivel kapcsolatos mítoszt soha nem feledve a képviseleti demokrácia, a parlamentarizmus intézményeit építették ki. Pontosabban a polgárok - legszervesebben talán Angliában - a maguk képére formálták a feudális vagy éppen nemzetségi képviseleteket. A rendi parlamenthez vagy a hűbéri abszolutizmushoz képest itt minden szabad, a közügyekhez hozzáférő, a közteherviselésben szerepet vállaló és regisztrálható" polgár választhatott és választódhatott. (Az általános választójogig még hosszú volt az út.) Az angolok a szuverén parlamentet erősítették a szabad mandátum, a parlamenti jogok eszközrendszereivel. A franciák a népszuverenitásból kiindulva jutottak hasonló intézményi megoldásokhoz. Az Egyesült Államok alapító atyái az európai hozott anyagot adoptálták egy szabadság és autonómia elvű telepes társadalomra. A németek filozófiai úton korán eljutottak a demokráciához. A német egység elhozta számukra a császári-kancellári parlamentarizmus félévszázadát, majd a weimari köztársaság parlamenti demokráciáját. A történelmi léptékű demokratikus konszolidáció csak a második világháború után következett be. (Az ország keleti felén csupán 1989-től.)Csaknem három évszázad telt el tehát, mire Ázsia kicsiny ormán" (Marx kifejezése) - Nyugat-Európában valamint az észak-amerikai telepes társadalomban kikristályosodott a polgárok egyre szélesebb választójogán alapuló klasszikus" képviseleti demokrácia. A tagadás szelleme végigkísérte ezt a fejlődést. A radikális szocialisták, utópista egyenlősítők vagy éppen az anarchisták kezdettől azt vallották: a képviselet fogalmilag nem lehet demokratikus, hiszen elvonja a néptől (a munkásságtól, a természetadta földművestől stb.) a közvetlen hatalomgyakorlás lehetőségét. A polgárság is végigfanyalogta parlamentjeinek terebélyesedését, a parlamenti színpadi fogyatékosságokban nem volt hajlandó ráismerni önnön gyarlóságaira. A kibontakozó tömegtársadalom láttán elborzadtak az elitek. A tömegfogyasztást sem nézték jó szemmel, a tömegdemokrácia első jeleitől pedig egyenesen megrettentek. Dr. Szente Zoltán előadásában felidézte James Bryce XX. század elején megjelent könyvét, amelynek alcímei is beszédesek: A törvényhozás hanyatlása" A törvényhozás kórtana". A könyv két háború közti második kiadása a releváció erejével hatott.