Fundamentum 2003/3-4. [antikvár]

'AN MÁNY „Az általános szabadságjog és az alkotmányos egyenlőség teljes azonossága, mely igaz volt az alkotmányt nem tartalmazó jogrendszerekben, az alkotmányt tartalmazó jogrendszerekben részben megszűnt, és az általános szabadságjog az alkotmányos egyenlőség kisegítő szabálya lett." (Bragyova András) „Az eredetileg politikai elvek mintegy társadalmi értékekké transzformálódtak, a jólét és a gazdagság akarása fokozatosan a szabadság akarásának helyére lépett." (Vajda Mihály) „A Refah-ügy kérdéseket vet fel a »militáns demokráciával« kapcsolatban. [ ] milyen mértékig engedhető meg, hogy politikai pártok (és más társadalmi szervezetek) magát az alkotmányos demokráciát fenyegessék.?" (W. Colé Durham) „A polgárok jogilag nem kötelezhetők arra, hogy az alkotmány értékeivel személyesen azonosuljanak. [ ] jogukban áll az alkotmány alapvető értékeit megkérdőjelezni mindaddig, míg e jogosultságuk másokat nem veszélyeztet." (Christoph Brüning) Bragyova András ALKOTMÁNY ÉS SZABADSÁG A SZABADSÁG ALKOTMÁNYOS FOGALMA Freikeit (Unabhängigkeit von eines anderen nötigenden Willkür), sofern sie mit jedes anderen Freiheit nach einem allgetneinen Gesetz zusammen bestehen kann, ist dieses einzige, ursprüngliche, jedem Menschen kraft seiner Menschheit zustehende Recht. Immanuel Kant: Metaphysik der Sitten* SZABADSÁG ÉS ALKOTMÁNY „Ha vannak egyáltalán erkölcsi jogok, akkor van egy természetes jog: minden ember egyenlő joga a szabadságra" - visszhangozza Kantot nevezetes esszéjében H. L. A. Hart.' „Minden ember egyenlő joga a szabadságra" - ez az alkotmányos szabadság, ennek fogalmáról szól ez a tanulmány. „Minden ember egyenlő joga a szabadságra" - ennek biztosítása az alkotmányos állam egyik legfőbb, a liberális felfogás szerint első, de nem egyetlen célja. A szabadság a konstitucionalizmus egyik regulatív eszméje: nincs alkotmányos állam az egyén szabadságának biztosítékai nélkül. Az alkotmányos szabadság fogalma ezért az alkotmány szubsztantív fogalma, az alkotmányosság el-engedheteden része. Ezt az alapvető alkotmányos fogalmat vizsgálom a következőkben. Ezt az is indokolja, hogy miközben a szubsztantív alkotmányosság másik regulatív eszméje, az egyenlőség gyakran foglalkoztatta az alkotmányelméletet, a szabadság alkotmányos fogalmának kevesebb figyelem jutott. Mivel ezt a hiányt részben a szabadság általános és ezért alkotmányos fogalmának tisztázatlansága magyarázza, nem felesleges a konstitucionalizmus szabadságfogalmának, illetve fogalmainak kritikai elemzése. Alkotmányos szabadságon és „szabad alkotmányon" sok mindent értettek már és értenek ma is; erre már Montesquieu is figyelmezteti olvasóját.^ Célom az egyén alkotmányos szabadsága fogalmának megvilágítása. A liberális konstitucionalizmus alapján állva (de a konstitucionalizmus számára általában is) ezt te- kintem a szabadság elsődleges jelentésének. Nem foglalkozom az alkotmány és a kollektív szabadság kapcsolatával, a „szabad alkotmány" vagy a „szabad állam" fogalmával, sőt, a demokrácia szabadságként való felfogása és az alkotmányos szabadság kapcsolatával sem.^ A „szabadság" ezekben az esetekben nem egyéni szabadság - bár jelentheti éppen egyének közösségének, és ezzel közvetve egyének (mint a „szabad nép" és tagjai) szabadságának aggregátumát. A szabadság fogalmának ilyen alkalmazása talán elfogadható, de semmiképpen nem nevezhető a szabadságfogalom elsődleges jelentésének. Ugyanezért a demokrácia mint „kollektív szabadság"'' fogalmát sem fogadhatjuk el a szabadság fogalma elsődleges alkotmányos jelentésének: inkább másodlagos (az elsőre épülő) használatról beszélhetünk. „On a confondu le pouvoir du peuple avec la liberte'áu peuple" (összetévesztették a nép hatalmát a nép szabadságával), mondja erről Montesquieu.' A politikai közösség (az állam vagy a nemzet) autonómiája az egyén szabadságának valóban előfeltétele, de az egyén szabadságát a politikai közösség autonómiája önmagában még nem biztosítja. Ehhez még arra is szükség van, hogy a politikai közösség elismerje és biztosítsa az őt alkotó egyének szabadságát. Ilyen biztosíték aligha lehetséges az egyéni szabadság alkotmányos - tehát jogi - elismerése nélkül. Ezért a kollektív vagy „politikai" szabadság az egyén alkotmányos szabadságának biztosítékai nélkül még nem biztosítja az egyéni szabadságot.' Az egyén szabadsága előfeltételezi a kollektív szabadságot, mert nélküle az egyéni szabadság csak korlátozott lehet. Az is igaz viszont, hogy ahol az egyén alkotmányos szabadsága nem biztosított, aligha beszélhetünk a közösség együttes szabadságáról. A kollektív alkotmányos szabadság az egyének alkotmányos szabadságainak aggregátuma (vagy legalább az is). Ennek egyik lehetséges magyarázatáról az általános szabadságjog és az egyenlőség tárgyalásakor lesz szó, nevezetesen az egyenlőség és a szabadság • „Az egyetlen etedcti, minden embert ember mivoltánál fogva megilletiSjog a mindenki más szabadságával általános tötvóny alapján együttesen fennállni képes szabadság Imások önkdnycs kényszerttésétfll való függetlenség]." (Saját joríiításom - B. A.) Immanuel Kant: /Iz trUHcsük maafmtája, in I. K.: Wertausgatx, VIII, Hg. Wilhelm Weichsciiedel, Frankfurt am Main, Suhrkamp, 1968, 345. fundamentum / 2003. 3-4. SZÁM TANUt.MÁNY / 5