Fundamentum 2007/1. [antikvár]

ANULMÁNY „Arra, hogy a gyülekezési törvény eljövendő változtatásai a szabadság szélesedésével járjanak, kevés az esély. Kevés, mert az intézményrendszer egyértelműen szabadságkorlátozó irányba mozdult el, és ezen az irányon nagyon nehéz változtatni. A nehézség persze nem jelent lehetetlenséget. Éppen ezért fontos, hogy a változtatások helyes irányát és a helyesség forrását észben tartsuk. Arra fel kell készülnünk, hogy az intézményrendszer »visszaliberalizálása« hosszú folyamat eredménye lehet, hiszen nem csupán az egyes konkrét intézményeknek, hanem a gondolkodásnak kell megváltoznia." (Sólyom Péter) „A kormányzati politika és a kormányhivatalnokok ellen irányuló, a véleménynyilvánítást magukba foglaló cselekmények, mint például felvonulások, tiltakozások vagy demonstrációk, megengedettek a tüntetés tárgyához közeli időben és helyen, és olyan módon, hogy a tüntetőket a célközönség láthassa és hallhassa. Azoknak a tüntetőknek, akik a legnagyobb politikai pártok politikáját ellenzik, meg kell engedni, hogy a képviselők látó- és hallókörzetében tiltakozhassanak, és nem szabad őket demonstrációs zónába zárni." (Mary M. Cheh) Sólyom Péter DEMOKRÁCIA ÉS Addig nem lesz igazán szabad és felvilágosult az állam, amíg az egyént, mint magasabb és független hatalmat: mint saját hatalmának és autoritásának forrását el nem ismeri, s nem ennek megjelelóen bánik vele. Henry Dávid Thoreau* BEVEZETES Ma Magyarországon a legnépszerűbb szabadságjog a gyülekezési jog. Igaz, kell még ahhoz pár demokratikus évtized, hogy annyi avatott szakértője legyen, mint a labdarúgásnak, de már most sem lehet ok panaszra. Nem szilkölködünk a kormányzati és civil bizottságok jelentéseiben, indítványaiban, törvényjavaslataiban, s még bírósági ítéletekben sem. Nem célom, hogy ebben a tanulmányban részletesen áttekintsem ezeket a dokumentumokat; persze függetleníteni sem tudom magam tőlük, így ha az érvelés megkívánja, használom majd néhány részletüket. Ehelyett inkább a gyülekezési jog általánosabb, elméleti kérdéseihez fordulok. Az elemzésem kiindulópontjául pedig a következő, nem teljesen hipotetikus esetet választom: A Magyar Köztársaság 2006-ban súlyos politikai válságba keveredett. Ennek lecsitulta után a kormányzat egy tekintélyes szakértőkből álló bizottságot nevezett ki, hogy bölcs véleményükkel segítsék a nehéz politikai helyzet megoldását. A válságot az robbantotta ki, hogy hangfelvétel készült arról, amikor a miniszterelnök beismerte, a választás megnyerése érdekében elhallgatták az államháztartás tényleges állapotát. A kiélezett küzdelmet hozó, kormányzati győzelemmel végződő választások után napvilágra kerülő beismerés spontán tiltakozásokat váltott ki, amelyek végül erőszakos cselekményekbe torkolltak. Az ellenzék a miniszterelnököt nemkívánatos személynek nyilvánította, aki hazudott a polgároknak a választások megnyerése érdekében. Megpróbálta a kínálkozó alkalmat kihasználni és minden alkotmányos eszközt a kormány leváltásának szolgálatába állítani. A parlamenti többség azonban ösz-szezárt, a heteken át tartó tüntetéssorozat nem ve- zetett eredményre, a kormánypártok megerősítették a miniszterelnök pozícióját, bizalmat szavaztak neki. A kormány stabilizálódása után a miniszterelnöknek szinte az első dolga volt, hogy a gyülekezési jog újraszabályozását javasolja. Az addigi törvényt egyrészről túl engedékenynek tartotta, másrészről a rendőrség bizonytalan jogértelmező gyakorlatáért is a jogszabály homályosságát tette felelőssé. A tüntetéssorozat után ugyanis nem volt világos, hogy milyen rendezvények tartozhatnak a gyülekezési törvény alá, egy bejelentéssel mennyi ideig demonstrálhatnak, van-e mérlegelési lehetősége a rendőrségnek a tüntetés feloszlatásakor, mikor minősül békétlennek egy demonstráció stb. A kormány úgy döntött, hogy ezeket a bizonytalanságokat a gyülekezési törvény újraszabályozásával orvosolja. A bizottság tagjai azt a feladatot kapták, hogy az őszi eseményekre tekintettel dolgozzanak ki egy javaslatot a gyülekezési szabályozás módosítására. Tegyük fel, hogy e tanulmány szerzőjét is felkérték, legyen tagja ennek a bizottságnak. A következőkben ebből a politikai közösség jövőjéért aggódó felelős pozícióból próbálom meg végiggondolni a gyülekezési szabadság problémáit. Melyek lesznek azok a kérdések, amelyekkel mindenképpen foglalkozni kell? Először is érdemes felvázolni a gyülekezés egy többé-kevésbé elfogadható fogalmát annak érdekében, hogy rátérhessünk a legfontosabb kérdésre: mi a gyülekezési szabadság szerepe egy demokratikus intézményrendszerben. Ennek megválaszolása során megpróbáljuk megragadni a jelenleg működő intézménystruktúra jellemzőit, majd pedig ki kell választanunk azt a normatív pozíciót, azt a lehetséges demokráciaelméletet, amely segít nekünk a gyülekezés részletszabályainak megítélésében. * Henry David Thoreau: A ló, Budapest, Európa, 1974, 113. iránti kötelességről, \nAzel nem képzelt Amerika, szerk. Országh Lász- fundamentum / 2007. 1. szám tanuijmány / 5