Fundamentum 2007/3. [antikvár]

^AN MÁNY „Az alkotmányosság nem azzal kezdődik, hogy a bíró hivatkozik az alkotmány valamelyik passzusára vagy egy alkotmánybírósági döntésre. Az alkotmányosság alapját valójában a bírói szerep komolyan vétele jelenti. Ezt a fajta beállítódást nevezem »csendes« vagy »implicit« alkotmányosságnak. Nem kell, hogy az alkotmány mint hivatkozás megjelenjen a határozat indokolásában, viszont a döntésnek összhangban kell lennie az alaptörvény szellemével." (Bencze Mátyás) Bencze Mátyás A BÜNTETÖBlROl GYAKORLAT ÉS AZ ALKOTMÁNY BEVEZETÉS Tíz éve, a Bajai Városi Bíróságnak a „magzatperben" hozott, nagy vihart kavart döntése óta nem volt olyan újabb jogeset, amely ennyire a nyilvános érdeklődés homlokterébe állította volna a rendesbíróságok ítélkezésének az alkotmánnyal való kapcsolatát. E viszonylagos csend ellenére az alkotmány valóban érvényes joggá válását eredményező' rendszerváltást követő' tizenhét év elegendő idő arra, hogy megkíséreljünk felvázolni e téren bizonyos tendenciákat. Ennek során eló'ször azt mutatom be röviden, hogy mit mond a tételes jog erről a viszonyról, azaz milyen lehetőségeket ad a bírák számára és melyeket zár ki. Egyúttal ismertetem a szakirodalomban felbukkant ~ e jogszabályokat értelmező - véleményeket, és ezekre reflektálva jelölöm ki saját inter pretáciőmat. A cikkben egy bizonyos szempontrendszer alapján - melyet egyúttal az alkotmányos ítélkezés feltételeinek is tekintek - elemzem a bírák alkotmányra való hivatkozásait, és így próbálom feltárni azt, hogy milyen problémákkal szembesülhetünk, illetve milyen pozitívumok mutathatók ki. Ebben az írásban csak a büntetőbíróságok gyakorlatát vizsgálom, így a potenciális problémák közül csak azoknak az elméleti hátterére térek ki, amelyek felmerülhetnek a büntetőügyek eldöntésekor. Nem kísérlem meg, hogy a magyar bírói gyakorlat teij^es spektrumát elemezzem a következőkben, és a cél eléréséhez erre nincs is szükség. Bár a magyar jog (? jogegységi határozatok kivételével) nem deklarálja a 'elsőbírősági döntések kötelező erejét, szociológiai t-jny, hogy az alsóbb fokon ítélkező bíróságok „hajla-m'ísak" követni a felsőbb szintű bíróságok döntéseit .'Myi'vánvalóan ilyen orientáló szándékkal jelenteti.meg havi rendszerességgel a Legfelsőbb Bíróság (^ B) a Bírósági határozatok (BH) és a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye (EBH) című kiadványokat. Ezeket a lapokat minden bíróság megkapja, és okkal feltételezhetjük, hogy az ezekben közzétett, az LB autentikus álláspontját kifejező döntések minden más tényezőnél erőteljesebben képesek formálni a magyar bíróságok ítélkezését, így a „tömeges" gyakorlat az e döntésekben kije- lölt nyomvonalakon halad. Nem véletlen, hogy a különböző kommentárok túlnyomórészt az e forrásokból származó döntésekkel illusztrálják a bírói gyakorlatot. Ezért a továbbiakban elsősorban az e folyóiratokban szereplő döntések figyelembevételével vizsgálom és értékelem az alkotmánnyal kapcsolatos hazai ítélkezést. Emellett a példák kedvéért ki fogok térni az alsóbb fokú bírói fórumok általam fontosnak, beszédesnek tartott határozataira. MIT MOND A TÉTELES JOG! Valamely gyakorlat kutatása több funkciót is betölthet. Az alkotmány, az azt értelmező alkotmánybírósági döntések és a rendesbíróságok egymáshoz való viszonyának áttekintése szolgálhatja azt a célt, hogy létrehozzon olyan kategóriákat, csoportosításokat, fogalmakat, amelyek tévén pontosabban megérthetjük és bizonyos szempontok alapján értékelhetjük a bírói gyakorlat e dimenzióját. A másik funkció értelme nem az észlelésünk pontosabbá tétele, hanem annak leírása, ahogyan ezt a viszonyt alakíthatnánk, formálhatnánk, tehát egyfajta konstruktivizmusként jellemezhető'.' E tanulmány témáját illetően ilyen konstruktivista szerzőként jöhet szóba Halmai Gábor és Hanák András, akik a későbbiekben elemzendő írásaikban azt vázolják fel, miként lehetne megoldani az alkotmány alkalmazható jogi normává tételét. Ugyancsak ezt teszi - az alábbiakban szintén vizsgálandó cikkében - Pokol Béla, akj viszont egy olyan gyakorlat mellett érvel, amelyben az alkotmány közvetlenül alig játszik szerepet. Jelen tanulmány a tényleges gyakorlat feltérképezésére kop-centrál, mivel a büntető ítélkezés alkotmánycsságá-nak átfogó jellegű bemutatására még nem került for a hazai szakirodalomban. Egy ilyen vállalkozást azért érdemes a tételes iog szintjéről indítani, mert a magyar bírői gyakorlatban az írott jog szolgál végső igazolási alapként, így ez jelöli ki azt a mozgásteret, amely a bíróságok rendelkezésére áll. De normatív oldalról is védhetó'nek tartom ezt a megközelítést. Komoly érvek, a demokrácia elve és a jogállamiság tiszteletben tartása szói- f-jndambntum / 2007. 3. szám tanulmány/5