"Gazdasági rendvédelmünk a XIX-XX. században" [antikvár]

Rendvédelem-tOnémtí Füzetek Hölgyeim, Uraim! A rendelkezésre álló 15 perc rendkívül kevés ahhoz, hogy egy értékelhető véleményt alakítsak ki. Azt hiszem, hogy az itt jelenlévők közül a testület 130. évfordulóján hallhattak egy olyan jeUegü előadást, ami teljesebb körű volt. Engedjék meg, hogy mindenekelőtt a Vám- és Pénzügyőrség nevében köszöntsem (Ünöket, mint ahogy azt tette barátom, Köpf úr is. llgy érzem, hogy a rendvédelem és a gazdasági rendvédelem napjainkban olyan jelentőséget kapott a nemzetgazdaságban, amely példa nélküli, illetőleg egy példát tudok a történelemből mondani. Az Osztrák-Magyar Monarchia idejére esik, amikor is a kiegyezés után megalakult az önálló pénzügyi igazgatás és az önálló pénzügyi igazgatásnak egy nagyon fontos szervezete, a korabeli Vám- és Pénzügyőrség. Nem akarok részletekiie menni a megalakulást követően, azonban meg kell említenünk az akkori miniszterelnököt, akit úgy hívtak, hogy gróf Andrássy Gyula és a kormány egyik legfontosabb és legerősebb emberét, gróf Lónyai Menyhértet, aki a kiegyezés bonyolult pénzügyi részének kimunkálója és elismert nemzetgazdasági szaktekintély volt. Az ő nevéhez fűződik az önálló Magyar Királyi Pénzügyőrség (eltűnt a császári jelző a pénzügyőrség elől) és ezáltal kialakult az Osztrák-Magyar Monarchiában egy olyan vámunió, amely a jelenlegi EU jogelődjeként is funkcionálhatott, hisz az alapértékelések és a vámuniónak az alaptevékenysége, a hatásai az EU-ban nyomon követhetők. És hát nincs új a nap alatt: az ún. belső piac védelme, a belső vámhatárok lebontása, illetőleg a vámvédelem, mint közgazdasági szabályozó eszköz először jelent meg Európában ilyen szinten. Azt kell, hogy mondjam, hogy ezt Brüsszelben persze nem fogadják kitörő lelkesedéssel és hát úgy érzem, hogy az integrációs törekvésekben az integrációt elősegítő politikusok és köztisztviselők is valahogy elfeledkeztek erről a történelmi tényről. Az ún. Magyar Királyi Pénzügyőrség egy nagyon nehéz örökség mellett kezdte meg munkáját, hisz történelmi tanulmányainkból ismert a Bach-korszak, amely az ún. császári és királyi pénzügyőrökre jellemző magatartás miatt egy kőkemény ellenállás volt a nép részéről, és bizony a magyar alkotmányos élet helyreállítása során a felelős kormány szükségesnek tartotta a régebbi osztrák adórendszer elemeit is átvenni és ezt a feladatot, tehát a jövedékek, a fogyasztási adók, az illetékek és a közvetett adók beszedését rábízta erre az újonnan alakult szervezetre. Tulajdonkénjén 14 fajta adót szedtek akkor is a pénzügyőrök, tehát nem új; most úgy emlékszem, ha jól tudom olyan 11 fajta adónemet biztosítunk az országnak, tehát nincs új a nap alatt és az ún. tradicionális adóbevételek biztosítása rendkívül fontos a mai költségvetés számára is. A történelmi visszatekintést ha folytatjuk, akkor ez az ún. első évtizedek időszaka meghatározó volt az Osztrák-Magyar Monarchia gazdasági életében. El szoktam mondani és most is engedjék meg, hogy emlékeztessek rá, hogy ha most kimegyünk Budapest utcáira, akkor ami szemnek és léleknek gyönyörködtető, ezek az épületek és ezek az alkotások, ezek akkor születtek, tehát a kvázi "boldog békeidőben", amit ugye nem szoktunk emlegetni hosszú ideig, és hát azóta sem történt jelentős változás. Akár az Andrássy út, akár a Körút által határolt szakaszt, vagy Prágát, vagy az Osztrák-Magyar Monarchia egyéb városait vizsgáljuk, mindenütt megtalálhatóak azok a jelek, amelyek a '800-as évek végén, a '900-as évek elején születtek. Ebben az időben az állomány olyan 4300 fő körüli pénzügyőrből állt, vagy legénységből, akikkel szemben a kormányzat igen szigorú feltételeket támasztott ahhoz, hogy egyáltalán szolgálatba álljon és a szolgálatban maradásnak is megvoltak a feltételei. Nagyon szigorú vizsgaszabályzatok voltak és meg kellett felelrü azoknak a követelményeknek, amit a kormányzat számukra előírt. Tulajdonképpen 51 éven keresztül látta el a testület a pénzügyőri és bizonyos határvédelmi feladatokat is, egész a trianoni békediktátumig szinte egyenes vonallal lehetett jellemezni ezt a fejlődést. Az 1. világháború eseményeit követően tulajdonképpen a '20-as Párizs környéki békediktátumok a pénzügyőrség feladatkörét csonkították és - gondolom erről majd kedves barátom a határőrség képviseletében is egypár szót ejt - a területvesztések miatt a pénzügyigazgatóságok száma is harmadára csökkent. De nem ez volt a fö baj és nem ez volt a fö probléma, hanem az, hogy ezekkel a területvesztésekkel az ország elvesztette egyrészt a nyersanya^jázisát, másrészt pedig azt a belső piacot, amely során jelentős árbevételt tudtak biztosítani az akkori gazdaságnak, hisz szólamként hat, de igenis Magyarország volt az akkori Monarchiának az éléskamrája; és az élő állattól a gabonáig jelentős külső és belső exportot bonyolított. Ma is állnak azok a vámudvarok, amelyek Olaszország és az Adria felé juttatták el az élő állatokat és a mai napig is ott vannak a tengerparton az Osztrák-Magyar Monarchia idején megépített magyar pénzügyőri székházak és azok az állatistállók, ahol az állatok várták a behajózást a tengerentúli exportra. Hogy egy adatot mondjak, az akkori Kanada, aki akkor is a legmagasabb mezőgazdasági termelést produkálta gabonatermelésben, mélyen alatta maradt a magyar mezőgazdasági termelésnek és a mezőgazdasági üzemek, a malmok, a konzervgyárak és az egyéb produktumok mind itt működtek valahol a Kárpát-medencében.