Bővebb ismertető
Több mint nyolc éve lépett életbe a gazdasági társaságokról szóló 1988 évi VI. törvény, a Gt. és azóta - a több kisebb-nagyobb módosításával együtt - alapvetően meghatározza a még mindig szaporodó társaságok alapítását, működését, szervezeti változását, vagy másképpen szólva a jogi létezését és a mindennapjait.
Ez a gazdasági életünk modernizációját szolgáló törvény azonban több nehezen értelmezhető és bizonytalan tartalmú rendelkezést is tartalmaz. Ezeket ráadásul előzetes elméleti és gyakorlati ismeretek, valamint tapasztalatok nélkül kellett átültetni a gyakorlatba. Ez a helyzet viszont a jogi képviselők, a bíróságok és nem utolsó sorban a társaságok részére számos jogértelmezési és alkalmazási gondot okozott, sőt nem egy esetben okoz még ma is.
Annál is inkább, mert a jogalkalmazói munkában is alapvető fordulat következett be az elmúlt évek során. A rendszerváltás előtt hozott törvények ugyanis általában jóval részletesebb szabályozást adtak, az egyes rendelkezéseket pedig törvényi indoklások reflektorozták meg.
Emellett - az időközben süllyesztőbe küldött - jogpolitikai irányelv és az ugyancsak dere gúláit törvényekhez kapcsolódó, alsóbbszintű jogforrás-tömeg tovább szűkítette a jogalkalmazó értelmezési lehetőségeit.
A monolitikus módinak ezek az említett jogalkalmazói fogódzói azonban kidőltek és maradtak számunkra egyedüli forrásként a sokkal nagyvonalúbban megfogalmazott törvényi előírások. Amelyeket sokkal kreatívabban és felelősségteljesebben kell alkalmazni ebben az új jogalkalmazói szituációban. Az egyes szabályoknak azonban nem egyszer két, vagy többféle értelme is van és ilyenkor nagy a bizonytalanság, hogy milyen irányban induljunk el, illetve, hogy melyik megoldást válasszuk.
Ezzel függ össze az is, hogy bizonyos szabályok mikénti értelmezése és alkalmazása kérdésében sok esetben születtek eltérő álláspontok a társaságok és a bíróságok, az első és a másodfokú bíróságok, valamint a választott bíróságok és a perbíróságok részéről.