Húsz éve szabadon Közép-Európában [antikvár]

A napfény simogató melegét, vagy a víz finom ízét csak akkor tudjuk igazán érezni, ha nem jutunk hozzájuk, ha megfosztanak minket tőlük. így vagyunk a szabadsággal is! Aki élt rabságban, az tudja csak igazán érezni és értékelni, mit is jelent a szabadság. Ha pedig valaki oly szerencsés volt, hogy életkora miatt soha nem adatott meg neki, hogy megélje a szabadság-hiányát, akkor a megélők és túlélők kötelessége, hogy elmondják neki, milyen is volt az, hiszen csak így tudja megbecsülni a legszebbet, amit az emberiség önmagának adhat. Közismert, hogy a szabadságnak van tárgya, célja, eszköze és képviselője, istene és embere, értéke és érdeke; van ideje, vonzása, bimbója, virága, hangja és üzenete; hívása, kihívása, vajúdása és sikolya, íze, szaga, illata és születésnapja. De ha van születésnapja, akkor van évfordulója is. Nos, a 2010-es év is egy ilyen születésnapot hozott, a közép-európai országok szabadságának két évtizedes évfordulója és annak konferenciája kiváló alkalmat kínál és kötelez is minket az emlékezésre és az új generáció tanítására is. Ha tehát ismerjük a rabságot és a diktatúrát, akkor jobban becsüljük és védjük a szabadságot és a demokráciát.