Ifj. Niamessny Mihály és a temesvári Levente-per (1919-1920) [antikvár]

ELŐSZÓ ELŐSZÓ Gyermekkorom első emlékei közé tartozik a szárnyaszegett bronz turulmadár alakja egy gránitobeliszken a Kerepesi temetőben. Már négyéves koromban az egész családdal, nagyszüleimmel, Dr. Niamessny Mihállyal és feleségével, Manaszy Margittal, Zeisi nagynénémmel és férjével, Dr. Zlinszky Jánossal, két gyermekük, János és Mihály kíséretében, valamint szüleimmel ünnepi ruhában zarándokoltunk november l-jén, halottak napján nagybátyám, ifj. Niamessny Mihály, Mackó sírjához, síremlékéhez. A kőbe vésett felirat szerint „itt várja hazája feltámadását, mely eljövend neki az ő hite szerint." Ez a rítus évente ismétlődött. A sírt koszorúk, virágok, megemlékező zászlók és szalagok borították. Bocskai egyenruhás egyetemi hallgatók álltak díszőrséget. Minden alkalommal több száz gyászoló résztvevő voltjelen. Meghajtott zászlók. Megemlékező beszédek az ország vezető személyiségeitől, mindez nekem mint gyermeknek túl soknak és túl hosszúnak tűnt. Anyám mondott néha egy-egy nevet és címet a szónokokról: elnök, miniszter, államtitkár, egyetemi tanár stb. A hangulat egyszerre volt nyomott, komor és ugyanakkor bizakodó, töretlen reményt sugárzó. A megemlékezés egyben a trianoni Magyarország gyászünnepe is volt. A magyarság ott megjelent képviselői minden nemzedék és több nemzetiség jelenlétében tettek hitet arról, hogy ifj. Niamessny Mihály, Mackó élete és halála nem volt hiábavaló, jelleme, bátorsága, önfeláldozása, hazafiassága példaértékű és maradandó. Trianon elfogadhatatlan a nemzet számára, az elszakított országrészeket a történelem, a hagyomány, a nyelv, a kultúra, a nemzeti összetartozás érzése az anyaországhoz köti. Mackó, a temesvári leventeper fővádlottja, a bánsági diák-összeesküvés vezére ennek a hitvallásnak volt megszemélyesítője. A román börtönökben elszenvedett bántalmazások következtében 23 évesen elhunyt Mackó a Niamessny család utolsó férfiági sarja volt. Erős akaratú, nemes gondolkodású, bajtársias, magas intelligenciájú fiatalember, kinek vezetői képességeit fiatal kortársai elismerték és tisztelték. Távozása hatalmas űrt hagyott szülei és testvérei életében, s ez ránk, az unokákra is kihatott. Mackó Temesvárott, a Dózsa u. 12. szám alatti családi házukban élt szüleivel és két húgával, Margittal és Magdával. A négy elemi elvégzése után 1913-1920 között a temesvári Piarista Gimnázium növendéke lett. 1920. január 18-i letartóztatása és április 8-a között, vagyis az úgynevezett leventeper idején a temesvári román csendőrségi fogdák és katonai börtönök lakója volt. 1920. április elején az ellene emelt vád (összeesküvés, államellenes fegyveres szervezkedés) alól, amely miatt a katonai ügyész halálbüntetést kért, nagy részben a külföld és a román királyi udvar nyomására, felmentették. Május 12-én illegálisan átszökött 9