Iskolaszolga 2006. szeptember-2007. június [antikvár]

A PEDAGÓGUS-SZÜLÖ-TANULÓ KAPCSOLATA A tanuló helyzete A tanuló helyzete igen sajátos a közoktatásban. Az iskolát a szülő választja ki, s e döntésével rábizza gyermekét a kiválasztott iskolára. Az iskola működése a szülői választásoktól függ, mivel az iskolai finanszírozás vetítési alapja a tanulói létszám. Az iskola és a tanuló nincs alá-fölérendeltségi viszonyban, sőt jogilag a szülő a megrendelő. Normális viszonyok között, miután több szektorú iskolarendszer létezik, és iskolát tartanak fenn az önkormányzatok, az alapítványok, az egyházak, arra lehetne gondolni, hogy a versenyhelyzet mindent megold, minden iskola arra törekszik, hogy maximálisan kiszolgálja a szülőket, hogy odacsábítsa és megtartsa a beiratkozott tanulókat. A gyakorlatban természetesen sok minden másképpen alakul, mint ahogy a „tiszta" jogi helyzet alapján az feltételezhető lenne. Egyes településeken a szülő iskolaválasztási joga érvényesülni tud, más településeken - több iskola hiányában - kevésbé. Az iskolába beíratott tanuló pedig hiába nincs alárendelve az őt tanító pedagógusnak, valójában mégis kiszolgáltatottá válhat a pedagógus értékítéletének, megítélésének. A nevelés és oktatás folyamatában kiemelkedő szerepe van a pedagógus-szülő-tanuló kapcsolatrendszernek, döntő módon a bizalomra épülő együttműködésének. E kis csoport része az osztályközösségnek - tanulóközösség, szülők közössége, pedagógusok közössége -az osztályközösség pedig része az iskolai közösségnek. Az egész rendszer, a nagy és a kis csoportok működésének alapelve kell hogy legyen az egymás kölcsönös tisztelete, az együttműködési készség és akarat, egymás kölcsönös segítése és támogatása. A tanulói közösség, a szülői közösség és a pedagógus közösség harmonikus együttműködése arra a célra jön létre, hogy az iskolába beiratkozott tanulók részére biztosítsák a fejlődésükhöz, az eredményes tanuláshoz szükséges szolgáltatásokat és a tanulók a képességüknek, tehetségüknek és szorgalmuknak megfelelően elsajátítsák azokat az ismereteket, amelyeket az iskola a felkészítő pedagógusok munkáján keresztül közvetít. A felkészítés, felkészülés sajátos mozzanata a tanulói tudás, szorgalom, magatartás értékelése, amely hosszabb távra, akár egy egész életre is meghatározhatja az érintett életútját. A tanulói teljesítmény értékelésének lehetősége, joga és kötelezettsége az, amely miatt a jogszabályokban biztosított szülő, tanuló, pedagógus mellérendeltség a gyakorlatban megbillenhet. Az értékítélet alkotásának lehetősége magával hozhatja a megfelelés kényszerét. Az, akiről értékítéletet mondanak, az esetek jelentős részében mindent megtesz annak érdekében, hogy a legkedvezőbb színben jelenjen meg az értékelésre felhatalmazott előtt. Ezért kell az iskolának tartózkodnia attól, hogy olyan választás elé állítsa a szülőket és a tanulókat, amely döntés meghozatala során nem a saját meggyőződésük az irányadó, hanem az értékítéletet alkotónak való megfelelés kényszere. Ezért, ha az iskola olyan programot szervez, amely az ember személyiségi jogaival összefüggő, másra nem tartozó kérdésben döntési helyzet elé állítja a szülőket és a tanulókat, visszaél helyzetével. Márpedig ilyen helyzetbe kerül a szülő és a tanuló, ha az iskola olyan személyt hív meg akár tanítási időben, akár azt követően bármilyen előadás megtartására, aki ilyen vagy olyan okból nem fogadható 1 I-