Jog a pedagógiában [antikvár]

ELŐSZÓ Belég vagy keret? Tartalom vagy forma? Kiteljesítés vagy korlátozás? Progresszivitás vagy kényszerűség? Nász vagy erőszak? Lehetőség vagy visszafogás? Hajtómotor vagy fékberendezés? A pedagógiai eszköztár bővítése vagy szűkítése? A tanár és tanító hatalmának növelése vagy csökkentése? E kérdések ugyanarra a viszonyra vonatkoznak: a pedagógiai munka és a vonatkozó jogi szabályok viszonyára. A pedagógusok gyakran érzik a munkájukkal kapcsolatos jogi szabályozást kényszerű korlátnak, formai keretnek. Olyan erőszakolt intézményesítésnek, amely a formális elemeket erősíti fel a pedagógiában, s amely a tanárok, tanítók szakmai céljait tőlük független politikai erőknek rendeli alá, az ifjúság erkölcsi nevelését megakadályozza vagy nehezíti, illetve a pedagógus érdemi tevékenységét intézményes szervezeti cselekvéssé degradálja. A probléma középpontjában a pedagógusi, tanári, nevelői hatalom korlátlanságának, illetve szabályozhatóságának kérdése áll. Ebben a könyvben az olvasó - akit engedélyüket feltételezve kollégáknak nevezek, hiszen jómagam ugyan nem vagyok pedagógus, s egyetlen egy „szabályos" tanórát sem tartottam, de jogászi szakmai pályám jelentős részében állampolgári jogokkal, iskolajoggal, gyermeki- és diákjogokkal, pedagógus-munkajoggal, jogi ismeretterjesztéssel, pedagógus-továbbképzéssel foglalkoztam, ezért a tanárok, tanítók joggal kapcsolatos ismeretei és gondolkodása jól ismert számomra - tehát az olvasó kolléga gondolatokat, ötleteket, javaslatokat találhat arra, hogy pedagógusi munkájában a jognak milyen szerepe kell legyen a törvény erejénél fogva, s milyen szerepe lehet a pedagógia jogi „megtermékenyítése" által. Meggyőződésem szerint ugyanis a pedagógiát a jog továbbfejlesztette és továbbfejlesztheti: 1. a normatív szabályozás és gondolkodás iskolai gyakorlatának szocializációs szerepével, 2. a szabályozott iskolai munkamegosztás és együttműködés eredményeképpen felmutatható nagyobb pedagógiai, szervezeti és vezetői hatékonysággal, 3. az emberi-állampolgári jogok gyermekjogi és diákjogi adaptációjával és ezek gyakorlati érvényesítésének értékeivel, 4. a közösségben gondolkodás és önszerveződés ösztönzésével, 5. a pedagógusok iskolai státuszának és vezetéshez fűződő viszonyának szabályozottságával, 6. az iskola önállóságának növelésével, a cselekvési korlátok ténylegességével és megismerhetőségével, 7. az iskolavezetés demokratikus módszereinek és stílusának, az iskolahasználók együttműködésének pozitív hatásaival.