Jog a személyközi viszonyokban - Az olasz jogfilozófia nyomdokain [antikvár]

Részlet: GYAKORLATI FILOZOFIAK ES A JOGFILOZOFIA: GONDOLATOK A JOGFILOZÓFIA HAZAI MEGÚJÍTÁSÁÉRT I. Bevezetés Válságban van manapság a jogfilozófia mind a kontinensen, mind hazánkban. A jogelmélet még tartja a pozícióit az angolszász világban a tudományos kutatásban és a jogászoktatásban is, azonban a jogfilozófia a kontinensen - és hazánkban is - mindkét területen komoly válságban van, miközben óriási szellemi örökségre tekinthet vissza. Van azonban egy nagyon fontos kivétel: Olaszország, s talán Spanyolország is. Mi az oka ezen nagyon jelentős kivételnek? Olaszországban az egyik jelentős irányzat a klasszikus jogfilozófia megújításán dolgozik, amelynek Itália nyugodtan örökösének is mondhatja magát - úgy, hogy közben bizonyos modem és posztmodem kori filozófiai eredményeket is átvesznek, például a 'jog mint elismerő viszony' koncepció tekintetében olyan elméleteket kidolgozva, amelyek a kortárs jogi problémákra is adekvát válaszokat képesek adni. Az olasz jogfilozófia olyaimyira virágzik és termékeny manapság, hogy szinte lehetetlen a tudományos műhelyek munkáit, publikációit figyelemmel kísémi. Ennek egyik magyarázata az, hogy nagyon jelentős eszmetörténeti kutatások folynak és folytak mindig is. Ebből az is következik indirekt módon, hogy ahol - mint ahogy sajnos hazánkban is - felhagynak a problémaközpontú eszmetörténeti kutatásokkal, ott a jogfilozófiának sem lehet hosszú távon jövője. Hazánkban a jogfilozófia elsorvadni látszik, míg a korábban kifejezetten életerős jogelméleti kutatások a Hart-recepció korlátainak tudatosítása után immáron megtorpamii látszanak. Nézetünk szerint ez utóbbinak az az oka, hogy sem a jogfilozófia megújításának reményét hozó Hart, sem a Hart utáni jogelmélet voltaképpen nem tudott mit kezdeni az alapvető jogfilozófiai konceptuális kérdésekkel, problémákkal, mivel nem tudtak azolaa megnyugtató válaszokat adni.' Mi azt valljuk, hogy a jogelmélet megújítását a jogfilozófiai vizsgálódás adhatja, alapvetően annak klasszikus fomiájában és értelmében. A kontinentális jogi gondolkodásra mindenképpen érvényes állítás nézetünk szerint az, hogy ott, ahol nem élő a klasszikus jogfilozófiai gondolkodás, előbb vagy utóbb elsorvad, vagy tévútra téved mind a jogfilozófia, mind a jogelmélet. Lásd Frivaldszky János: A haiti tennészetjog minimális tartahna az olasz jogfilozófia és a klasszikus temiészetjogi gondolkodás szemszögéből. Világosság, 2010 tavasz 157-187.