Jogi ismeretek 7-8. [antikvár]

Bevezetés Sokan, amikor ezt a könyvet a kezükbe veszik, arra gondolnak: minek foglalkozni ilyen kérdésekkel, hiszen életükben sem volt és talán nem is lesz jogi ügyük. Tévedésüket nem azzal kívánom helyreigazítani, hogy arra mutatok rá: történelmi jelentőségű cselekményünk is aligha volt, mégis tanuljuk a történelmet, sőt életünkkel* magatartásunkkal, helytállásunkkal vagy hibás állásfoglalásunkkal, tehát apró tetteinkkel egyenesen magunk csináljuk történelmünket. A nézet tarthatatlanságát azzal kívánom megmutatni, hogy bebizonyítom, a jog átszövi életünket a születéstől a halálig, sőt azon túl is, csak éppen nem vesszük észre a jogi szabályt, a jogi ügyeket, mint ahogy nem vesszük észre a levegőt sem környezetünkben, pedig percenként 15—20 lélegzetet veszünk. Nem is baj ez, ha ezeknek a felismerése nélkül is a szabálynak megfelelően járunk el. De észre kell vennünk, ha megsértjük vagy hátrányunkra valaki más sérti meg azokat. Mint ahogy a természetes környezetünket képező levegőt is észre kell vennünk, ha elromlott, fülledt vagy füstös. Csakhogy azt mindenki tudja, hogyan kell a rossz levegőt kicserélni: szellőztetni; azt viszont kevesen, hogyan kell a jogsérelmet megelőzni, a mégis keletkezettet pedig elhárítani. Ezért kell — a közösség életébe való harmonikus beilleszkedése, a jogi sérelmek megelőzése érdekében — minden állampolgárnak legalább a legalapvetőbb jogi szabályokat megismernie. Ez a megismerés segíti, hogy mindenki a szabályoknak megfelelően járjon el, tehát — ha nem is azért, hogy „jogi ügyei ne legyenek" az embereknek — a jogvitás ügyek száma csök-