Jogtudományi közlöny 1968. január-december + 3-4. szám Dokumentációs Szemle mellékletével [antikvár]

Részlet: XIII. új évfolyam 1. szám Budapest, 1968. január hő JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY Tudományos folyóirat mellékletekkel A parlamenti ellenőrzés formáiról 1. A fejlett kapitalista államok parlamentjei jelentőségének állandó hanyatlása szükségszerűen tűzi napirendre annak megvizsgálását, hogy a társadalmi és állami életben bekövetkezett változások hogyan érvényesüljenek a parlamenti munkában. A parlamenteket alkalmassá kell tenni, hogy megbirkózzanak a rájuk háruló újabb és újabb feladatokkal, nem utolsó sorban az újszerűen jelentkező gazdasági és szociális problémákkal. Kelsen írja egyhelyütt, hogy a demokratikus-parlamentáris köztársaságokon belül a parlamentizmus problémája sorsdöntő.1 Érthető tehát, hogy a parlamenti munka hatékonyságával összefüggő kérdések jogászok és nem jogászok érdeklődésének középpontjába kerültek. Az Interparlamentáris Unió 1965 őszén Genfben „A parlament mai problémái" címmel a szocialista és a kapitalista országok jogászainak részvételével sympoziumot tartott.2 Az egyik legfontosabb témának az a kérdés bizonyult, hogy a XX. század parlamentjének mi legyen a fő tevékenysége. A résztvevő alkotmányjogászok véleménye megegyezett abban, hogy a fejlett kapitalista országok .parlamentjeinek jelentősége állandóan hanyatlik. A törvénykezdeményezés jelentős részben a kormány kezébe került és a rendeleti jogalkotás a törvényhozást szűk és nem is mindig a legfontosabb területekre szorította. Ugyanakkor a parlament ellenőrzési joga nem eléggé fejlett. Azt vizsgálva, hogy miképpen lehet megerősíteni a parlament működését, arra az eredményre jutottak, hogy a parlamentnek a végrehajtóhatalom és az igazgatási apparátus feletti ellenőrző funkcióját kell intézményesen kiépíteni. Ez a megállapítás egyébként megegyezik azzal az egyideje sokat hangoztatott tétellel, hogy a XX. században a 1 H. Kelsen: Das Problem des Parlamentarismus, (Wien und Leipzig, év nélkül). 2 Ismerteti: Jacques Vrignaud: Quel avenir pour les Parlements? (Revue politique et parlementaire, 1966. 1. sz.). 1 Jogtudományi Közlöny 1968. 1. sz. parlamentnek inkább ellenőrző, mint törvényhozó tevékenységet kell kifejtenie. Nemigen képezi vita tárgyát, hogy a parlament két alapvető funkciója a törvényalkotás és a végrehajtóhatalom tevékenységének ellenőrzése. E két funkció gyakorlásának módját nemcsak a parlament hatalmi helyzetében bekövetkezett változások, hanem több más tényező is befolyásolja. Nem kismértékben áll ez a parlament ellenőrzési jogkörére. A nyugati parlamentáris kormányzati formában a törvényhozóhatalmat tekintették a fundamentumnak. Montesquieu leszögezte, hogy a törvényhozóhatalomnak joga van és kell, hogy lehetősége is legyen, hogy a létrehozott törvények végrehajtását ellenőrizze. A modern köztársaságokról írott munkájában Pierre Mendés Francé is azt írja, hogy nincs demokrácia, ha a végrehajtóhatalom az országot a népképviselet kontrollja nélkül kormányozza, minthogy ez utóbbi beszél az ország nevében.3 A parlamentáris rendszer létrejöttének és fejlődésének első szakaszában azonban a parlament ellenőrzési joga alatt csak közvetlenül a kormány tevékenységének a kontrollját értették. Az ellenőrzés tehát elsősorban politikai jellegű volt, amit főleg a költségvetési törvény és más pénzügyi törvények végrehajtásának az ellenőrzésében láttak megvalósítva. Az igazgatási apparátus ellenőrzését nem tekintették parlamenti feladatnak. A hatalom megosztási elmélet az igazgatási apparátus felügyeletét értelemszerűen a végrehajtóhatalom kompetenciájába sorolta. Laband például egyszerűen az államhatalmi egyensúly megsértéseként fogta fel az adminisztratív, vagyis az apparátus feletti parlamenti ellenőrzést. Ebben az időszakban csak szórványosan találkozhatunk adminisztratív jellegű parlamenti ellenőrzéssel. A későbbi fejlődés során azonban mindinkább előtérbe került a végrehajtó apparátus feletti közvetlen ellenőrzés. 3 Pierre Mendes France: La République moderne (Párizs 1962).