Katasztrófaigazgatás [antikvár]

1.BEVEZETES A természeti és civilizációs katasztrófák sorozata és az ellenük való védekezés, mint az egységes nemzeti védelem egyik meghatározó eleme, az elmúlt időszakban a közvélemény és a politika középpontjába került. Ennek egyik oka az elmúlt évek katasztrófa jellegű eseményei, illetve, hogy törvény született a katasztrófavédelemről. A másik, talán még fontosabb ok, hogy egyre szélesebb körben nyilvánvalóvá vált, hogy a természeti és civilizációs katasztrófák és az ellenük való hatékony védelem jelentó'sen befolyásolja az adott társadalom életét, fejlődését, meghatározzák az emberek biztonságérzetét. Komoly hatással vannak az ország stratégiai céljainak megvalósítására és úgy nenrzeti érték, hogy egyben nemzetközi érdekeket is megjelenít. A katasztrófavédelem bonyolult, komplex feladatrendszer, amely döntően államigazgatási szervezési munka formájában valósul meg. Felhasználja szinte minden tudományág eredményeit és ismereteit, mindezek azonban a védelmi igazgatás keretei között kerülnek alkalmazásra. Az emberek a történelmi korok során mindig nagy figyelmet fordítottak a biztonságra, törekedtek a biztonságos jelenre, és valamilyen módon igyekeztek hozzájárulni a biztonságos jövő kialakításához. Ahogy azonban a fejlődés gyorsult, gyarapodtak az ismeretek és egyre gyakoribban lettek a biztonsággal, a veszéllyel kapcsolatos kihívások, mindezek együtt jártak a válaszreagálás gyakoriságával, a válaszadásra lehetőségre álló idő rövidülésével is. Eleink a pusztító csapásokat valamilyen külső, gyakran vallási akaratnak tekintették és így fogadták el. Később a biztonságot különböző módon értelmezték, de közös jellemzőként a hatalomhoz, a függetlenséghez, vagyis a katonai biztonsághoz, az ellenséggel szembeni védelemhez való kötődés mindegyikben megmaradt. Ebből adódóan a központi, állami szerepvállalásnak mindig meghatározó szerepe volt, ma, a ténylegesen jelentősen megváltozott körülmények ellenére sincs ez másként. A modern kor kutatói a természet és a civilizáció viszonyában a biztonság szempontjából két módon keresték a kihívásokra a válaszokat. Az egyik mód, amely szélesebb körben ismert irányzatként terjedt el, az emberi civilizáció hatását vizsgálja a természeti környezetre, A másik problémamegoldó módszer, amely kevésbé terjedt el, a természeti környezet hatását vizsgálja a civilizáció fejlődésére. E problémakörök már igen korán foglalkoztatták a gondolkodókat, akik többnyire pesszimista prognózisokat fogalmaztak meg. Egyik jellemző példa erre G. R Marsh: Man and Nature című könyve (1864), amelyben a „megsebzett Föld" teóriáját megfogalmazva ezt írja: a Föld igen gyorsan alkalmatlanná fog válni méltatlan lakói eltartására."