Kendőzetlenül [antikvár]

Bevezetés Kié az utca? A miénk!" - skandálta a baloldali tüntetők tömege az Oregon állambeli Portland szívében masírozva 2019 júniusában. Némelyikük vörös inget és arckendőt viselt, hogy a marxizmushoz való hijségét kifejezze. Az amerikai demokratikus szocialisták szimbólumával, rózsalogóval nyomott vörös zászlókkal parádéztak. Tetőtől talpig feketébe öltözött emberek tucatjai csatlakoztak hozzájuk. Ők voltak a radikális anarchista kommunisták. A legtöbbjük maszkot viselt - jóval azelőtt, hogy a CovidlO kitörése a mindennapi élet normájává tette volna azt. Sokan bukósisakot is öltöttek és ütésre, szúrásra, vágásra alkalmas eszközöket tartottak maguknál. A nagyjából négyszáz fősre duzzadt tömeg megbénította a forgalmat -mostanra ez rendszeresen előfordul a rózsák városaként ismert Portlandben. A rendőrség nem avatkozott be. Nem szoktak. Tudják, kié az utca. Újságíróként egy telefonnal és egy új GoPro kamerával dolgozva, lassan utat törtem a tömeg eleje felé. Néhány tüntető felismert. Megbámultak és elvtársaik füléhez hajolva beszéltek. Luis Enrique Marquez egyenesen rám nézett. A 48 éves Rose City Antifa-tagot már annyiszor letartóztatták az elmúlt években erőszakos tüntetéseken Portlandben, hogy nem is vesződött a maszkviseléssel. Én azért csak haladtam tovább előre a bámulókkal nem törődve. Ekkorra a tömeg skandálása megváltozott. „Nincs gyűlölet! Nincs félelem!" - kezdték kiabálni. Mielőtt sokkal messzebb jutottam volna, valaki - vagy valami - keményen tarkón vágott. Az ütéstől majdnem a földre zuhantam. Soha nem keveredtem még verekedésbe, naivan azt kérdeztem magamtól abban a pillanatban: „Valaki megbotlott és rám