Kézikönyv a vállalkozások nyereségének adózásáról és felhasználásáról 1990 [antikvár]

Az 1988. évben életbe lépett adóreform - az ellentmondások és hiányosságok mellett is alapjául szolgált egy elveiben korszerű, a piacgazdaság modelljéhez és a fejlett nyugat-európai országok rendszeréhez perspektivikusan igazítható pénzügyi szabályozásnak (profit adóztatása, lakossági jövedelmek egységes adóztatása, végső fogyasztást terhelő adó). Az adóreform a gazdaság és a társadalom belső feszültségeinek felszínre hozásával a reformfolyamat felgyorsításának gerjesztő elemévé vált. Az adóreform első ütemében -1988. évben - a vállalkozói szféra jövedelemszabályozásában is megtörténtek az első lépések egy szervezeti és szektorsemleges, egységes elvi alapokra épülő új adózási rendszer kialakítása felé. A magánszemélyek egyéni és társas vállalkozásánál bevezetésre került a bruttó nyereség adóztatásán alapuló vállalkozói adó. Ez az egyébként eleve átmenetnek szánt adózási rendszer-legfontosabb alapelemeit tekintve - már úgy került kialakításra, hogy viszonylag zökkenőmentes átállási lehetőséget biztosítson az 1989. január 1-jével hatályba lépő vállalkozói nyereségadó törvény szerinti új adózási rendszerre. A vállalati és szövetkezeti körben a korábbi széttagolt, elkülönült alrendszerek helyébe egységes gazdálkodói jövedelemszabályozási rendszer lépett, amelyre alapvető, érdemi konstrukcionális változások nélkül épülhetett rá 1989. évtől a vállalkozói nyereségadó. Az adóreform második szakaszában életbe lépett egységes vállalkozási nyereségadótövény megszüntette a korábbi alacsonyabb szintű jogszabályokon alapuló tulajdon és szervezeti formáktól függő széttagolt nyereségadózási rendszert, megteremtődött a gazdasági vállalkozások vagyonának eredményes működtetéséhez, a vagyon gyarapításához fűződő érdekeltség. A megtermelt jövedelem elosztása - a vállalkozási szféra és a költségvetés között - egyszerűbbé, normatívabbá vált, ezzel egyidejűleg a centralizáció mértéke csökkent. Napjainkban az alapvető problémák ugyanazok, mint az adóreform bevezetésének idején: az egyensúlyhiány, növekvő adósságszolgálat, a torz gazdasági struktúra, a romló hatékonyság, a stagnáló teljesítmények, csökkenő életszínvonal determinálják továbbra is a gazdaságpolitika mozgásterét. Ez önmagában megköveteli az adórendszer működésének alapos kritikai elemzését és a szükséges lépések meghozatalát. Az adórendszer korszerűsítési, továbbfejlesztési programjának homlokterébe a vállalkozások ösztönzése, a piac jobb kibontakozásának segítése, és egy arányosabb, kiegyenlítettebb és harmonikusabb adóterhelés érvényesítése került. Fontos törekvése a meglévő rendszer ellentmondásainak, túlburjánzó kedvezményeinek megszüntetése és az egyes adóelemek összehangolása, egy stabil elemekre épülő adórendszer belső összhangjának, különösen a vállalkozási nyereségadó és a személyi jövedelemadó hatásainak harmonizálása.