Káinbélyeg [antikvár]

Kell a hóhér, vagy nem kell? Az életjogról és az erőszakos halálról szól ez a könyv - a halálbüntetés ürügyén. Az épeszű és éplelkű ember természetesen életpárti. Az írásos emberi kultúra kezdetétől minden törvények legerősebbike az Ötödik Parancsolat: "Ne ölj!" Igen, de mindenkit köelez ez a parancs? Káint nem engedte megölni az Úr. Ám mégsem Káin lett az utolsó gyilkos. Ma pedig már rajznak a kérdések. Egyáltalán ne öljön ember embert, vagy van amikor ölhet? Becsületes és becstelen ember van. De van-e egészen becses és teljességgel becstelen élet? Létezhetnek-e emberek, akiknek joguk, sőt köteleségük ölni ("kivégeztetni"), s lehetnek-e olyanok, akiket meg kell ölni? Ha igen, kik ezek és kik azok, Milyen alapon szelektálhatnak köztük a bírák? Vagyis, az államnak egyáltalán legyen-e joga életet elvenni? Kapjon-e jogot erre a társadalomtól? Ha nem, lefogható-e a gyilkosok keze? Az Élet eredendő jogán életben hagyott giylkos nem pusztít-e el majd újabb életet? És mi legyen a hitlerekkel, a sztalinokkal, a rákosikkal, a szaddamhuszeinekkel? Vagy a börtönökben a megfékezhetetlenekkel? Tudja-e Ön, hogy a Magyarországon hivatalosan regisztrált számok szerint, kerek száz év során, a különféle rendszerekben az ítélettel és hivatalosan végrehajtott kivégzések 59,1 százalékát (!) politikai cselekményért rendezték meg? (A hamisított és a titkos perek nyomán a valóságos kép még ennél is elképesztőbb.) 1988. július 14-e óta nálunk nem csattan kivégzési parancs. Ám a kérdés még megválaszolatlan: végleg nyugdíjazzuk-e a hóhért? A parlament még nem alkotott sem új Alkotmányt, sem új Büntető Törvénykönyvet. A nagy vita hátra van. Ön e könyv elolvasása után olyan tényekkel gazdagodik és olyan megrázó élményekben lesz része, amelyek módosíthatják a halálbüntetés kérdéséről eleddig csupán a vérmérséklete, lelkiismerete és a napi bűnügyi hírek által motivált véleményét.