Kínzások és kivégzések története [antikvár]

kényszervallatás és kínzás Az emberiség történelme során meghatározó szerepet töltöttek be a katonai, politikai, vallási és társadalmi konfliktusok. Ezek az összetűzések a hajdani viszonyok és az emberi természet jellegéből adódóan magukkal vonták a vallatási és kinzási technikák széleskörű fejlesztését és alkalmazását, miként az évezredek során lassan változó, lépésről-lépésre humanizálódó igazságszolgáltatási eljárások is igényt tartottak ezekre a módszerekre. A metódusokat szemlélvén olybá tűnhet, hogy az emberi kreativitás akkor tobzódik a legvadabbul, mikor ártó szándék vezérli. A gyakorta hosszadalmas kísérletezések által megalkotott módszerek, mint a spanyolcsizma, a kilencfarkú macska és egyéb rettenetes rokonaik több célt szolgáltak. Az a jellegzetesség, hogy számos retorziót nyilvános körülmények között hajtottak végre, azért alakult ki, mert ezek a módszerek megfélemlítő hatásuk miatt komoly elrettentő funkcióval bírtak. Ebből adódóan az elítélt szenvedése félreérthetetlen üzenetet hordozott a társadalom többi tagja felé: a törvényszegők rettenetes büntetése nem áll összhangban a normaszegő cselekedet hozadékaként megszerezhető előnyökkel - mai kifejezéssel élve: a bűn semmilyen formában nem kifizetődő. A vallatások és a kínzások azonban ezen funkción kívül számos más célt is szolgáltak. A kínvallatás és a különböző rafinált kegyetlenséggel végrehajtott büntetések gyakorta bizonyos információk megszerzését célozták, illetve a mai szemmel igencsak embertelen és igazságtalannak tűnő, ám az adott korszakban széles körben elfogadott és alkalmazott igazságszolgáltatási eljárásokat támogatták. A vád alá vont személyekkel való bánásmóddal szemben támasztott elvárások között sokáig nem szerepelt a humanitárius eljárás igénye, az emberi