Kis jogi tanácsadó I. [antikvár]

A civilizált társadalomban élő ember jogait és kötelességeit az alkotmány, a törvények, a fennálló rendelkezések paragrafusai határozzák meg. Születésünk pillanatától fogva - sőt már azelőtt is - egész életünk során számos utat és lehetőséget nyitnak meg előttünk ezek a paragrafusok, mások lezárnak bizonyos utakat, ismét mások különleges helyzetekben határozzák meg a tennivalóinkat, hogy a törvényes keretek között helyesen, célszerűen és eredményesen járhassunk el. Persze, az egyén cselekedeteit szabályozó törvények között is sok az olyan, amely nem vonatkozik mindenkire: családi ház tulajdonosától például távol állnak a lakbérrel kapcsolatos előírások, a traktorost nem érdekli különösebben a kisiparosok tanoncainak szerződései, van aki egy életen keresztül nem örököl, van akit soha meg nem idéznek tanúnak. Viszont számos olyan rendelkezés van érvényben, amely mindenkire vonatkozik, vagy bizonyos esetekben bárkire vonatkozhatik - akár tisztában van velük az illető, akár nem. És mivel természetszerűen nem végezhet mindenki jogot, az átlagembernek többnyire csak általános fogalmai vannak a törvényes rendelkezésekről. Még azt is, hogy mikor követ el bűncselekményt, vagy kihágást, nagyjából csak akkor tudja, ha tettekről van szó - például a közvagyon rongálásáról -, de hogy mikor szegi meg a törvényt valamelyik elmulasztásával, arra esetleg nem is tud választ adni. Pedig ahogyan magára kell vetnie annak, aki valamely törvényes jogát nem ismeri, épp úgy senki sem hivatkozhatik hiányos jogi felkészültségére, ha olyat tesz - vagy nem tesz -, aminek törvényes következményei vannak.