Költségvetési szervek gazdálkodása [antikvár]

Szerkesztői előszó A többpártrendszerrel, a parlamenti demokráciával és a szociális piacgazdasággal jellemezhető jogállam számára nélkülözetlenek azok a törvények, amelyek az állami élet, a gazdaság, az egész társadalom működését szabályozzák. E magas rendű jogszabályok során kitüntetett szerepük van a gazdasági tárgyú törvényeknek, hiszen nélkülük nem mehet végbe sem a rendszerváltás, sem a gazdasági stabilizáció. „Gazdaságtörténeti értékű" törvénynek nevezte a pénzügyminiszter az általa a múlt év augusztusában benyújtott államháztartási törvényjavaslatot, a számvitelről szóló előterjesztés pedig - parlamenti tárgyalásakor - „a piacgazdaság jogi feltételrendszere kialakításának egyik alapvető törvénye" minősítést kapta. A számvitelről szóló törvény felhatalmazása alapján hozta meg rendeletét a kormány a múlt év végén a költségvetési szervek beszámolási és könyvvezetési kötelezettségéről. E jogszabályok mellett az 1991. és az 1992. évi költségvetés szabályairól szóló törvények is fontos előírásokat tartalmaznak a költségvetési szervek gazdálkodásával kapcsolatban. Ilyen előzmények ismeretében aligha szorul indoklásra az a kiadói törekvés, amely a költségvetési szervek gazdálkodásáról egy kiadvány gyors megjelentetését tűzte ki célul. A kiadó elsősorban a SALDO tagszervezeteinek gazdálkodási tevékenységét kívánja ilymódon is támogatni. Feltételezhető azonban, hogy ez a szakkönyv szélesebb körben is használható lesz, hiszen nem csupán a mintegy ezer központi költségvetési intézmény, hanem többezer települési önkormányzati intézmény számára fogalmaz meg aktuális ismereteket. E feltételezés jogosságát támasztja alá az a tudatos választás is, aminek nyomán a kiadvány szerzői kivétel nélkül olyan szakemberek, akik jelenleg is az államháztartás valamely alrendszerében dolgoznak vagy korábban tevékenykedtek ott és ma is közel állnak az államháztartás pénzügyi, gazdasági, jogi kérdéseihez. Egy több szerző által írt szakkönyv szerkesztése, lektorálása, kiadása szép, de nehéz feladat is egyben. Vonzó benne a rangos szakértők gondolatainak, szemléletének megismerése, munkájuk összehangolása, de fáradságos a különböző stílusok, nyelvezetek „egyenirányítása", az eltérő felfogások közelítése. A szerkesztőnek mindemellett tekintettel kellett lennie a szerzői jogokra is. Ez utóbbi megfontolásból a szerzők által leadott kéziratokon a szerkesztőlektor csupán stiláris, nyelvhelyességi és bizonyos „arányosítási" változtatásokat hajtott végre. Ilymódon a végleges kéziratban vannak bizonyos átfedések, ezek azonban - reményeink szerint - nem váltak a könyv hátrányára.