Költségvetési szervek könyvviteli információs rendszere [antikvár]

Előszó Az információs igény a népgazdaság minden gazdálkodó szervénél évről évre növekszik. Ez érvényes a költségvetési szervekre vonatkozóan is, amelyek évről évre több pénzeszközzel gazdálkodnak, tevékenységüket a korábbinál szélesebb körben és így nagyobb volumennel, magasabb színvonalon, több eszközzel, jelentősebb anyagi ellátás mellett valósítják meg. A volumenben és a tevékenységekben mutatkozó növekedés természetszerűen az információk tömegének növekedését is magával vonja. Az információs igényt jelentősen növelte a gazdálkodás rendjének jelenleg is érvényes szabályozása. Ennek egyik jellemző megnyilvánulása például az volt, hogy korábban a költségvetési szervektől az év végén fennmaradt pénzösszeget elvonták. Ez sok esetben arra vezetett, hogy a megmaradó pénzeszközt esetleg olyan célra használják fel, amelynek a működés szempontjából nincs lényeges szerepe. Ügy is mondhatjuk, hogy a korábbi rendszerben a költségvetési szervek kevésbé „gazdálkodtak". Jelenleg a költségvetési szervek érdekeltek abban, hogy pénzeszközeiket a legracioná-lisabban használják fel, indokolt év végi pénzmaradványukat nem vonják el, azt fel is halmozhatják és abból — ós esetleg több év alatt — olyan célt valósíthatnak meg, amelyre a költségvetés tervezésénél nincs lehetőség, és amelyhez nagyobb mennyiségű pénzeszköz szükséges. Ha a költségvetési szervek valóban gazdálkodni kívánnak, vezetőik nem nélkülözhetik a könyvvitel által szolgáltatott információkat. Talán azt is mondhatjuk, hogy a költségvetési szervek gazdálkodásában az átlagosnál nagyobb szerepe van a könyvviteli adatokból nyert információknak, mint más gazdálkodó szerveknél. E szervek ugyanis — sajátosságaik folytán — tevékenységükről kisebb körű statisztikai és operatív számviteli adatszolgáltatást vezetnek, annak szerepe jelentéktelenebb. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyes szerveknél (pl. kórházaknál, oktatási intézményeknél) ne lenne fontos feladata a statisztikai és az operatív számvitelnek is. Ha azonban arra gondolunk, hogy a költségvetési szervek gazdálkodásának egyik lényeges sajátossága, hogy kiadásaik fedezetéhez előre — egy teljes 5