Környezetjog [antikvár]

Bevezető Az embert körülvevő természeti környezet és a társadalom által létrehozott ipari, urbaniszti-kus kömyezet viszonylag hosszú időn keresztül elfogadható kapcsolatban állt egymással. A társadalmak, de különösen a gazdasági tevékenységek dinamikus fejlődése, a népesség fokozódó növekedése, az ipari és a mezőgazdasági termelés tömeges méreteinek kialakulása a huszadik századra megbontotta ezt a viszonylagos egyensúlyt. A társadalmak viszonylag hamar felismerték a kömyezeti változások jelentőségét és kezdetben az egyes környezeti elemekre kitetjedő védelmi szabályozással válaszoltak. A felismerés korai megnyilvánulásai, a természeti kömyezetre vonatkozó szabályozás több évszázadra visszamenő bizonyítékai ellenére a környezeti változások kedvezőtlen következményei eluralkodni látszanak a földi viszonyokban. Különösen ott a legnagyobb és a leggyorsabb ütemű a veszélyeztetés, ahol a legnehezebb az érdemi változtatás, az úgynevezett globális kömyezeti kérdésekben. A kömyezetjogi szabályozás kezdetben elsősorban a jog egészében a közjogi, ezen belül a nemzetközi jogi és a közigazgatási jogi területeket érintette. A huszadik század végére kezdett elteijedni az a vélekedés, hogy a kömyezeti jog a hagyományos jogfelfogást meghaladóan, az egyes jogágak, és jogterületek közötti dinamikus kapcsolatokon keresztül működhet eredményesen. Az ember, mint a természeti és a társadalmi kömyezet része, annak alakítója és a káros hatások legérzékenyebb elszenvedője a természet önszabályozó képességén túl felelős azért, hogy a főként általa előidézett kedvezőtlen folyamatokat megállítsa, vagy visszafordítsa. A szabályozás eredményessége ezért elsősorban magán - az értelmet, a tudást a társadalmi cselekvés tengelyébe állító - emberen múlik. A kömyezetjog a felelősség megállapításában és érvényesítésében valós funkciót ad a társadalomnak, a kömyezethasználóknak és az egyes em-bemek is. A kérdés tehát elsősorban az, hogy a kömyezetjog képes-e összeállni egységes, finoman szabályozott, pontosan végrehajtható rendszerré, vagy sem. Ez a jegyzet ehhez kíván segítséget és korántsem teljes választ adni. A Magyar Köztársaság 1996. évi Llll. törvénye, a hatályos természetvédelmi törvény 5. § (1) bekezdése szerint: „Minden természetes és jogi személy, valamint más szervezet kötelessége a természeti értékek és terűletek védelme." A kömyezetjogi gyakorlat tapasztalatai alapján e szabályokat kiterjesztően kell értelmezni. Azaz a természet védelméhez hasonlóan az egész földi és az azt körülvevő nagy rendszerek, tehát a világűr és a mikrokömyezet védelme is mindenkinek a kötelezettsége. A szegedi jogászképzésben 1983-tól fakultatív, 1997-től kötelező tantárgy a kömyezetvédel-mi jog. 1989-ben kezdődött meg a tárgy nemzetközi vonatkozásainak oktatása. A jelen munka célja a kömyezeti szabályozás legfontosabb kérdéseinek bemutatása, a szabályozás és a végrehajtás lehetséges rendszerének felvázolása. A témakör elméleti és jogrendszerbeli elhelyezkedése nem tekinthető lezárt kérdésnek. A jegyzet ezért a már széles körben elfogadott elvek és szabályozások bemutatására törekszik. A tárgy kialakulása, változása számos elméleti kérdés tisztázásával jár együtt. A kömyezetjog tudománya olykor vitatkozó nézetrendszer, nincs minden részlete feltétlen összhangban más tudományterűletek nézeteivel, szemléletével. Ezekre az ellentmondásokra a konkrét témaköröknél történik utalás.