Környezetjog és intézményrendszere [antikvár]

I. Bevezetés A heliocentrikus világnézet szerint a nap körül folyamatosan keringő Föld - amely a Holdtól számított 4. ellipszis bolygópályán helyezkedik el - keletezése utáni évmilliók során állandó és fokozatos változásokon ment keresztül. Mintegy 510.006.340 km^ felszínű Föld élővilágának befolyásolása egyrészt objektív, másrészt viszont szubjektív volt, hiszen az emberi tevékenységtől teljesen független természeti katasztrófák már évezredek óta kísérik a Föld népének életét. Szubjektív viszont abban a vonatkozásban, hogy az emberiség különböző tevékenységeivel beavatkozott a bioszférába, ami nem más, mint a Föld háromdimenziós tere, az élő és élettelen természetnek az összessége. Különösen a tudományos- és technikai forradalom előretörése következtében az utóbbi évtizedben tapasztalható természet kiszipolyozásával, mint káros társadalmi tevékenységgel tovább alakította. Ez az egyre fokozódó folyamat indikálta a környezetvédelem fontosságának előtérbe kerülését. A földi katasztrófák közül megemlítendő az i.e. 1.500-ból a Szantori nevű vulkán, majd i.u. 79-ben a Vezúv vulkán kitörése. A természeti erőforrások következménye az 1962. február 10-én bekövetkezett hamburgi árvíz-katasztrófa, amelynek 312 halottja volt, és mintegy 873 millió DM anyagi kár keletkezett. Az objektív események közül megemlítendő az 1966. október 2-án, Kelet-Pakisztánban és a Karib térségben pusztító tornádó, amelynek az előbbi vonatkozásában 3000, az utóbbi vonatkozásában, mintegy 2000 halottja volt. Folytatható a felsorolás, az 1970. november 13-án bekövetkezett szökőárral, amely Pakisztánban pusztított és az árhullám, valamint az azt követő kolera és tífusz megbetegedések mintegy 300.000 ember halálát okozták. 1928. május 20-án a stoizenbergi vegyiművekben súlyos gázmérgezést regisztráltak, amelynek 10 halottja és 150 mérgezéses sebesültje volt. Már emberi mulasztás következményeként tartják számon az 1978. március 17-én a franciaországi Brest városa előtt bekövetkezett olajkatasztrófát, amikor is az Amoco Cadisból 230.000 tonna olaj került a tenger vizébe. A következmény több tízezer tengeri madár pusztulása, több millió kagyló és más gerinctelen állat elpusztulása, de az anyagi kár sem elhanyagolható, mintegy 1,15 milliárd DM-ben mérhető. A mai időkhöz közeledve kiemelendő az 1989. január 28-án az Antarktisz tengereinek és partjainak eddigi legnagyobb szennyezése, amikor is a Bahía Paradiso tankhajó mintegy 680 tonna Diesel olajat engedett a vizekbe. Ide sorolható még Alaszka legnagyobb környezeti katasztrófája is, az 1989. március 24-én bekövetkezett olajkatasztrófa, amikoris Exon Valdes kapitány részegsége miatt zátonyra futott a