Bővebb ismertető
A magyar közpolitika jelenkori történetének politikai, jogi, morális és természetesen gazdasági szempontból talán legsúlyosabb negatív társadalmi hatásokat kiváltó „vonulatát" képezik a rendszerváltás egész időszakát átszövő korrupciós jelenségek.
Nem szorul bővebb bizonyításra, hogy a közvetlen politikai aktualitáson túlmenően olyan súlyos problémákról van szó, amikor e kérdésekről beszélünk, melyek alapvetően érintik az új rendszer legfontosabb jogintézményeit az államhatalmi, igazságszolgáltatási, a bűnüldöző szervek, s a közigazgatás tevékenységét, de kihatnak a társadalom mindennapi mozgására, s döntően járulnak hozzá az erkölcsi politikai értékek elfogadásában (és sajnos) azok elutasításában.
A legutóbbi évek (vagy inkább hónapok) korrupciós „ügyleteinek" napvilágra kerülése, esetenként a sajtó avagy a nagyobb nyilvánosság előtti „meglebegtetése" bizonyítja önmagában is, hogy bármennyire is látensek azaz titkoltak a korrupciókban résztvevők „akciói" valószínűsíthető, hogy az ilyen jellegű cselekmények átszőtték és átszövik a fentebb jelzett szférákat.
Fölteendő a kérdés, hogy jogállami, demokratikus berendezkedésünk megkövetelte állami-társadalmi működés törvényszerűségei közepette mennyire lehetünk elégedettek a hazai korrupciós indexel, azaz, - ahogy ezt többen megfogalmazzák - miszerint hazánk a korrupciós világranglistában a közepesen fertőzött országok közé „küzdötte fel (vagy le)" magát.
Az előzőekben fölvillantott jelenségekre adható egyértelmű választ, főként olyanokat, amelyek nem csupán áttekintő, értékelő elemzéseket adnak, de megvalósítható javaslatokat is megfogalmaznak, nem tudunk adni. Ad viszont ez a kötet, melyet kezében foghat az olvasó, széles körű áttekintést a korrupció kártékony hatásairól.
Lengyel László (Budapest, 1950. november 22. – ) jogász, közgazdász, publicista, politológus, az ELTE docense. Szülei: Kovács Ágnes néprajzkutató és Lengyel Dénes író, Szentimrei Jenő író unokája, Benedek Elek író dédunokája.
1974-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) jogi karán (ÁJK).
1984-ben a közgazdaság-tudomány kandidátusa lett.
1976-tól a Pénzügykutatási Intézet tudományos munkatársa, 1987-től a Pénzügykutató Rt. tudományos igazgatója, 1990-től elnök-vezérigazgatója.
1987-ben részt vett a „Fordulat és reform” című tanulmánykötet összeállításában.
1988. április 9-én a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) kizárta tagjai közül Bihari Mihállyal, Bíró Zoltánnal és Király Zoltánnal együtt.
Alapító szerkesztője a 2000 folyóiratnak, majd 1989–1999 között szerkesztője.
1990-től az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézetének docense. Oktatási témája a magyar kormányok, fő kutatási területei közé pedig a magyar politikai rendszer, a Kádár-korszak, illetve a rendszerváltozás problémaköre tartozik.
1992–2005 között tagja a Politikatudományi Szemle szerkesztőbizottságának.
A Magyar Politikatudományi Társaság tagja.
1998. január 6. és 2010. december 19. között az Magyar Távirati Iroda (MTI) felügyelőbizottsági tagja