Korszerű bűnüldözés [antikvár]

Tanulmányom eredeti témájául a helyszíni szemlét választottam. 1961-ben a BM által kiadott Kriminalisztika című szakkönyvben hat szerzői ívben közzé is tettem addigi munkám tapasztalatait. Ebben a munkámban elsősorban a helyszíni szemlék általánosnak vagy statikusnak nevezett szakaszát igyekeztem "rehabilitálni", amelyet mind az elmélet, mind a gyakorlat addig alábecsült és elhanyagolt a részletes vagy dinamikus szakasszal szemben. Rámutattam arra, hogy a helyszínen levő tárgyaknak, dolgoknak nemcsak akkor van kriminalisztikai jelentősége, ha rajtuk nyomok, anyagmaradványok stb. találhatók, hanem azon tulajdonságuk miatt is, hogy a térben helyezkednek el és más tárgyakkal összefüggésben részt vesznek abban az összképben, amely visszatükrözi az ott lefolyt cselekményt. Hangúlyoztam, hogy az összképrögzítő szakaszban azokat az összefüggéseket magukban foglaló szituációkat kell felkutatni és rögzíteni, amelyek megadhatják a cselekmény vázát. Ezt egészítik ki vagy cáfolják meg az összképben részt nem vevő információk, tehát a látható vagy közvetlenül nem érzékelhető latens nyomok, elváltozások, anyagmaradványok dinamikus szakaszban végrehajtott vizsgálatai. Emellett már akkor állást foglaltam és kimunkáltam a személyi és tárgyi jellegű "adatok" szemle során történő összegezéseinek módszerét, a két munkacsapat, a szemlebizottság és a nyomozócsoport által végrehajtott, kiterjesztett értelmű helyszíni szemlét.