Korszerűsítési lehetőségek és kényszerek a magyar közigazgatásban [antikvár]

A magyar közigazgatás fejlesztésére a kormányok mindegyike rákényszerült, a szándék és az elért eredmények között azonban többnyire széles szakadék tátongott. A teljes vagy mérsékelt sikertelenség okai számosak, köztük nem utolsó helyet foglalja el a közigazgatás tényleges működése ismeretének hiánya. Nem véletlen tehát, hogy a Világbank - ha nem is bőkezűen, de nem lebecsülhető mértékben - támogatja a tényfeltárónak minősíthető munkálatokat, mivel reális fejlesztési program csak a valóság ismeretében állítható össze. Kötetünk tanulmányai két, a magyar közigazgatás leginkább megoldásra váró kérdéskörével foglalkoznak. Az első az úgynevezett dekoncentrált típusú szervek problematikájához kapcsolódik. E szervekről tudni kell, hogy a kormányzat részét képezik, irányításukat valamely központi szerv, minisztérium, központi hivatal, illetve más típusú országos hatáskörű szerv látja el. Másrészről e szervek helyi jellegűnek minősíthetők, hiszen működésüket valamilyen önkormányzati egység területén látják el, többségük valamelyik megyei területen, néhányuk pedig valamilyen településen. Ez a kettős jelleg - központi és egyben helyi - különös értéket ad tevékenységüknek, munkájukban ötvöződik az országos és helyi jelleg és érdek, s egyaránt közvetítenek lentről fölfelé és a központból a helyi közösségek irányába. E szervek súlyát mi sem mutatja jobban, mint az, hogy több mint 30 fajtáját különböztethetjük meg. Anélkül, hogy felsorolnánk a teljes listát, pusztán megemlítjük, hogy egy részük rendészeti jellegű tevékenységet lát el (rendőrség, vám- és pénzügyőrség, polgári védelem), más részük úgynevezett felügyeleti, ellenőrző tevékenységet (közlekedési felügyelet, útfelügyelet, fogyasztóvédelmi felügyelet), harmadrészük személyi vagy vagyoni nyilvántartást végez (földhivatal, népesség-nyilvántartás). Az ide tartozó szervek végzik a központi adónyilvántartás és -behajtás feladatait (APEH), és végül e körbe tartoznak még egyéb tevékenységet végző szervezetek is. Mindegyikükre jellemző, hogy működésüknek központból irányított formáját az a meggondolás adja, hogy az általuk végzett tevékenység azonos kell, hogy legyen az ország minden régiójában, megyéjében és településén, mert az egységesség biztosítja az ügyek intézésében az egységes jogértelmezést, jogalkalmazást. E szervek több mint 40 ezer köztisztviselőt foglalkoztatnak, nem véletlen tehát, hogy gazdaságos és jogszerű működésük biztosításához a magyar kormányzatnak komoly érdekei fűződnek.