Kossuth Lajos alkotmányterve [antikvár]

1894. március 20-án, este 11 óra előtt öt perccel Torinóban, a Via dei Mille 22. számú házban meghalt Kossuth Lajos. A hírt az egykori kormányzó titkára, Aulich Lajos jelentette be a hírlapíróknak, akik azonnal sürgönyözték, s így már a másnapi lapokból megtudta az ország - s a világ - a szomorú tényt. "Ahogy a kormányzathoz felfogásában közelálló egyik közéleti személyiség mondotta, temessék el Kossuthot minél hamarabb, minél mélyebbre. Természetesen nem a személy volt a fontos, hanem azok az eszmék, amiket megtestesített, kifejezett. Az eszméket akarták minél hamarabb, minél mélyebbre eltemetni. Nem véletlen, hogy Kossuth eszméi irritálták a hazai konzervatívizmus erőit, s azokat a liberálisokat is, akik kompromisszumot kötöttek a feudális indíttatású hagyományőrzés letéteményeseivel. Az irritáltság nem csak abból adódott, hogy Kossuth – legalábbis 1849-től – elég határozottan képviselte Magyarország függetlenségének elvét, ami értelemszerűen megkérdőjelezte a kiegyezés államjogi szerkezetét. Kossuth maga is érzékelte, hogy az ország függetlensége a maga tiszta értelmében az adott korszakban nehezen érvényesíthető, s ez is szerepet játszott abban, hogy a Dunai Szövetség gondolatában egy konföderációs modellt fogalmazott meg. A konzervatívok s a velük kompromisszumra lépett liberálisok számára az igazán zavaró elemet az jelentette, hogy Kossuth következetes liberális felfogása a politikai demokrácia kivételes erejű szószólójává tette őt. Valójában a demokratikus gondolatrendszer, s politikai érvényesítésének lehetősége riasztotta Kossuth ellenfeleit – s persze legfőképpen az, hogy a nemzeti és a demokratikus értékek szétválaszthatatlan ötvözete jelenik – jelent – meg a honi politikai palettán." Gerő András bevezetőjéből