Közérthető közbeszerzés közösségi keretek között [antikvár]

BEVEZETÉS Nemrégiben még az Európai Unióhoz való csatlakozás „lázában égett az ország", s a felfokozott várakozás, az új környezet, az új jogi rendelkezési szabályok és eljárási technikák mind-mind nagy kihívást, megoldandó feladatot jelentettek számunkra. Sokan megjósolták: az Európai Unió bővítése, a külső és belső gazdasági folyamatok összehangolása rövid időn belül indokolttá teszi a közbeszerzési törvény jelentős mérvű módosítását. A csatlakozás óta eltelt csaknem két esztendő, és a jóslat bevált: 2006. január 15-i dátummal hazánk új szemléletű, az időközben bekövetkezett közösségi normáknak megfelelő közbeszerzési norma, a 2005. évi CLXXII. törvény hatálybalépésével igyekszik mind jobb és kedvezőbb helyzetet teremteni a hazai gazdaság kis-, közép- és nagyvállalkozásaiban működő szereplők számára. A közbeszerzésekről szóló - és 2004. május 1. napjáig hatályos és érvényes - 1995. évi XL. törvény elsődlegesen a hazai közbeszerzés szabályozására összpontosított. Az azóta életbe léptetett módosításokban is a hazai jogalkalmazási kérdések voltak hangsúlyosak, s a külföldi elem, az Európai Közösség irányelvei és egyéb normái csak elvétve jelentek meg a hazai törvényben. Ezzel szemben a mostani új norma alkalmazója az Európai Közösség irányelveivel, bevett és alkalmazott normáival, kimunkált beszerzési technikáival, s végül, de nem utolsósorban azon módszerek és alkalmazási eljárások sokaságával szembesül, amelyekről eddig jószerivel nem is hallott. Alapvető fontosságú, hogy az utolsó nagymérvű módosítást követően megszületett két közösségi irányelv, nevezetesen a 2004. március 31-én elfogadott és az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2004. április 30-án kihirdetett irányelvek: ? az Európai Parlament és a Tanács 2004. március 31-i 2004/17/EK irányelve a vízügyi, az ener-gia-, a közlekedési és a postai ágazatokban működő szervezetek közbeszerzési eljárásainak összehangolásáról, valamint - ? az Európai Parlament és a Tanács 2004. március 31-i 2004/18/EK irányelve az építés beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásmegrendelésre irányuló közbeszerzési eljárások összehangolásáról. Örvendetetes tény: a közösségi jogalkotó célja a 2004. évi közösségi közbeszerzési irányelvek megalkotásával a korábbi közösségi közbeszerzési szabályozás egyszerűsítése, modernizációja, s részben az új jogintézmények és eljárási technikák bevezetésével a rugalmasabb, s egyszersmind könnyebben alkalmazható szabályozás kialakítása volt. A magyar jogalkotó ugyanakkor felhasználta a törvénymódosítás aktusát arra is, hogy a hazai joggyakorlatban nem teljeskörűen „bevált" vagy a gyakorlati jogalkalmazásban problémákat felvető hiányosságokat pótolja, a nem egészen egyértelmű megfogalmazásokat pontosítsa, s a felhasználók munkájának könnyítésére közérthetőbbé tegye a törvényszöveget. így a csatlakozás kapcsán vállalt jogharmonizációs követelményeink teljesítése mellett mód kínálkozott a kétségtelenül jelentős gazdasági hatású jogi norma tökéletesebbé csiszolására is. A jogharmonizációs kötelemből fakadó és megvalósított jogi normák a hazai törvényben a közpénzfelhasználás átláthatóságának, a közbeszerzési eljárások nyilvánosságának erősítését is szolgálják. Kemény fába vágtam a fejszémet, amikor a hazai közbeszerzés lényeges és aktuális kérdéseit tárgyaló kézikönyv megírásába fogtam, hiszen teljesen új fogalmak, új jogintézmények és eljárási feltételek jelentek meg az új jogi normában. Ráadásul „sietnem" is kellett, hogy mielőbb közreadhassam a tartalmában korszerű, a 2006. január 15-től hatályos változásokat is magában foglaló, közérthető, a legizgalmasabb és leglényegesebb elméleti és gyakorlati kérdéseket tárgya- 9