Közérthető közigazgatási hatósági eljárás [antikvár]

Lapélek enyhén foltosak. Több oldalon szövegkiemelőt használtak, illetve grafitos jegyzetek, aláhúzások, jelölések találhatók.
Minden nagyzolás nélkül állíthatom: a jogi eljárások közül a közigazgatási hatósági eljárás az az eljárásfajta, amelynek számszerűsége messze meghaladja pl. a polgári és a büntetőeljárásét. Ennek egyszerű magyarázata van: a közigazgatás tevékenysége annyira sokrétű, hogy át- meg átszövi az állampolgárok és a jogi személyek mindennapjait, hiszen a közigazgatás ad ki sokféle hatósági engedélyt, bocsát ki hatósági kötelezést tartalmazó határozatokat, ellátja az állampolgárokat hatósági bizonyítványokkal és igazolványokkal, s a hatósági ellenőrzés nélkülözhetetlen szerepet játszik a jogszabályokba foglalt rendelkezések érvényre jutásában. Elemi érdek fűződik tehát ahhoz, hogy ne csupán a közigazgatási jogalkalmazók hanem állampolgárok is kellően ismerjék a közigazgatási eljárás szabályait. Amikor tehát 1999-ben kormányzati döntés nyomán a közigazgatási eljárási törvényt előkészítő kodifikációs bizottság első számú célkitűzése volt, hogy olyan törvénytervezetet adjon ki a kezéből, amely könnyen áttekinthető és megismerhető, eljárási terheket vesz le az ügyfél válláról azáltal, hogy egyszerűsíti és meggyorsítja az eljárást. Sajnálatos módon - messze nem a bizottság hibájából - ezt a célt 2004-ben éppúgy nem sikerült maradéktalanul érvényre juttatni, mint ahogyan ez 2008-ban sem vált valóra, noha akkor már nem a kodifikációs bizottság, hanem egy minisztériumi apparátus készítette elő a 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) átfogó felülvizsgálatát. 2004 óta számos szakkönyv jelent meg a Ket.-tel kapcsolatban. Ezek azonban az elérni kívánt célhoz igazodó módon, jellegük szempontjából nagymértékben különböznek egymástól. Akad köztük olyan, mely tudományos igényességgel közelít a tárgykörhöz: egyfelől részletes elemzésnek veti alá az eddigi törvények - az 1957. évi IV. törvény (Et.), annak továbbfejlesztett változatát, az 1981. évi I. törvényt (Áe.), a Ket. eredeti szövegét, valamint annak novellizált változatát 1 másfelől a nemzetközi jog-összehasonlítás eszközét felhasználva javaslatot tesz arra nézve, hogy miként lenne célszerű továbbfejleszteni a jelenleg hatályos magyar törvényt. Más műfajt jelenítenek meg a kommentárok. Ezek igyekeznek minél több segítséget adni a jogalkalmazók számára, ezért nem csupán a nemzetközi szerződések kevéssé ismert rendelkezéseire hívják fel a figyelmet, hanem az Alkotmánybíróság eljárásjogi döntéseire éppúgy, mint a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozataira. Az igényesebb kommentár-szerzők módosítási és munkaszervezési tanácsokkal is ellátják a jogalkalmazókat. Emellett a kommentár kritikai műfaj is, amely nem csupán örömmel fogadja a hasznos új jogintézményeket, hanem „leszedi a keresztvizet" azokról a kodifikátorokról, akik tudatlanságuk miatt vagy tárcaérdek által vezérelve ostoba, végrehajthatatlan rendelkezéseket csempésztek a törvénybe.