Közgazdasági és állampolgári ismeretek II. [antikvár]

Bevezetés Földünkön mintegy négy és fél milliárd ember él, és még kis hazánk lakossága is több mint tíz és fél millió. Hagyjuk ki a további kisebb-nagyobb egységeket, a megyét, a várost, a községet stb., és csak arra gondoljunk, hogy egy-egy munkahelyen több száz, esetleg több ezer ember dolgozik együtt, egy-egy lakóház lakóinak a száma sokszor száznál is több, de még a család létszáma is — ha csak a közeli rokonokat vesszük íigyelembe — tucatnyi. Az ember tehát társas lény. A közösségbe való harmonikus, zökkenőmentes, vagy legalább elfogadható beilleszkedés érdekében az emberek között magatartási szabályoknak kellett kialakulniuk. Ezeknek egy részét maguk a kisebb közösségek tagjai hozták létre saját belátásuk szerint; más részüket — épp az egyének és a kisebb közösségek „együttműködésének" zavartalansága érdekében — egy nagyobb közösség, az állana kényszeritette rájuk. Ez utóbbiak a jogszabályok. Az összes magatartási szabály megtartása fontos, de a szabályozott kérdések jelentőségét, a szabályok megsértésének következményeit vizsgálva mégis a legfontosabbak a jogszabályok. A jog, a jogi szabály átszövi életünket a születéstől a halálig. Csak éppen legtöbbször nem vesszük észre a jogi szabályt, a jogi ügyeket, mint ahogy nem vesszük észre a levegőt sem környezetünkben, pedig percenként 15—20 lélegzetet veszünk. Nem is baj ez, ha ezeknek a felismerése nélkül is a szabálynak megfelelően járunk el. De észre kell vennünk, ha megsértjük vagy hátrányunkra valaki más sérti meg azokat. Mint ahogy a levegőt is észre kell vennünk, ha elromlott, fülledt vagy füstös. Csakhogy azt mindenki ösztönösen