Közigazgatási jog 4. [antikvár]

Bevezető gondolatok A Maastrichti Szerződéssel létrehozott Európai Unió a világtörténelemben példa nélkül álló-, európai nemzetállamok közötti együttműködést alakított ki és valósít meg. E konstrukcióban a tagállamok a Közösségre, mint szupranacionális (tehát nemzetállamok fölötti) szervek építményére ruházzák szuverenitásuk egyre növekvő részét, és alávetik magukat a közösségi szervek döntéseinek, miközben - az át nem ruházott területeken - megtartják nemzeti önállóságukat. Ebből következően napjainkban az Európai Unió „több", mint nemzetállamok puszta szövetsége, tehát az EU nem egy tipikus nemzetközi szervezet, ugyanakkor azonban „kevesebb", mint egy föderális állam, tehát nem tekinthető egy önálló (szuverén) államnak sem. Az EU valahol e két formáció közé helyezhető el, fejlődési tendenciáját figyelembe véve azonban közelít az önálló államiság felé. (Rittner, 1995.) Kialakulása, és fejlődése során ugyanis lépésről-lépésre megjeleníti azon típusjegyeket, amelyek az önálló államiságot jellemzik: jól lehatárolt földrajzi terület, ott élő, tehát meghatározott népesség, e terület és népesség fölötti szuverén főhatalom, e főhatalmat megtestesítő sui generis (saját) intézmény-rendszer, saját jogrendszer, továbbá közös pénz, - hogy csak a legfontosabbakat említsük. Az Európai Unió tehát — legalábbis napjainkban, még — nem tekinthető önálló, valamiféle szuper európai államnak, nem egy „Európai Egyesült Államok". Létezése és működése korántsem jelenti ezért a vesztfáliai békerendszerben (1648) gyökerező európai nemzetállam, mint történeti-jogi kategória eltűnését. Erre figyelemmel egyes szerveinek-, intézményrendszerének", és működésének leírásához csak korlátozott mértékben vehetők figyelembe azon közjogi kategóriák, amelyek használata a nemzetállamok esetében indokolt. Gondolunk itt mindenekelőtt a következő fogalmakra: hatalom-megosztás, törvényhozás, végrehajtás, bíráskodás, önkormányzat, gazdaságpolitika, nyomozás, ellenőrzés, stb. Ennek ellenére nehezen cáfolható azon állítás megalapozottsága, amely szerint a hatalom-megosztásból következő legfontosabb nemzetállami funkciók - a jogi aktusok kibocsátása (vagyis a jogalkotás), a végrehajtás (vagyis a közigazgatás), és a bíráskodás (vagyis az igazságszolgáltatás) - az Európai Unió esetében is érvényesülnek, de - mint látni fogjuk - meghatározott sajátosságokkal, illetve korlátok között. A jelen munka elsősorban a Miskolci Egyetemen folyó jogász-képzést kívánja segíteni, a négy szemesztert átívelő „Közigazgatási Jog" című stúdium negyedik elemeként. Ez a körülmény nem zárja ki természetesen azt, hogy haszonnal forgassák más szakok hallgatói, vagy a köztisztviselők széles köre, sőt akár az „egyszerű" érdeklődők is. A tananyag az Európai Unió nemzetállami értelemben felfogott végrehajtó hatalmára - tehát a szupranacionális szintű döntések előkészítésére, részbeni meghozatalára