Közigazgatási jog [antikvár]

ELŐSZÓ „A közigazgatástudomány oktatásának jó évszázada a legérzékenyebb és mindmáig megnyugtatóan meg nem oldott problémája a Különös rész oktatása" - írta Szamel Lajos, a hazai közigazgatástudomány egyik kimagasló művelője 1992-ben. A nehézséget elsősorban abban látta, hogy a közigazgatási jog különös részének anyaga „mérhetedenül hatalmas" és erősen változékony. A fenti sorok papírra vetése óta a nehézségek nem csökkentek. Ennek ellenére magunk is úgy véljük, hogy a különös rész egyes fejezeteinek megismerését a joghallgatók részére lehetővé kell tenni. Történetileg a közigazgatási jog tananyagát tartalmazó tankönyvek és jegyzetek a különös részhez alapvetően kétféle módon viszonyultak. A szerzők egy része nem foglalkozott a különös résszel. Legfeljebb addig mentek el, hogy egyes intézményeket (pl. rendészet, különböző hatósági nyilvántartások stb.) „beemeltek" az általános részbe. Mások leginkább különböző elveket követve foglalták rendszerbe a közigazgatás egyes ágazatainak (alágazatainak) a joganyagát. Napjaink tananyagíróinak munkáját is számos körülmény nehezíti. Ezek közül első helyre az ágazati politikák kidolgozatlanságát, illetve instabilitását teszem. A tárcákkal szemben az erre irányuló igény számos reformprogramban megfogalmazódott. A gyorsan változó napi politika azonban az alaposan kidolgozott, konszenzuson alapuló, hosszú távon érvényesítendő fejlesztési és működési elvek rendszerének a kimunkálását nem teszi lehetővé. A fentiek és egyéb okok miatt a jogi szabályozást a változékonyság és kiszámíthatatlanság jellemzi. Mindezeket figyelembe véve örvendetes, hogy a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Közigazgatási Jogi Tanszékének munkatársai - követve a hazai jogi karok példáját -szakirodalmi munkásságukat a Közigazgatási jog különös részének feldolgozására is kiterjesztik. A joghallgatók a különös rész jegyzetsorozatnak első kötetét vehetik kézbe, és velük együtt mi is izgalommal várjuk a folytatást. Ivancsics Imre Pécs, 2009 február 8