Közös tulajdon/Társasház [antikvár]

A társasházak száma az elmúlt évtizedekben jelentősen megnövekedett. A létrejöttük tartalmát és módját tekintve többféle változatban jelentek meg a köztudatban és a rendeletekben, alkalmazkodva a mindenkori állami lakáspolitikához és a tulajdonjog körül kialakult ideológiai bizonytalanságokhoz. Érdemes felidézni néhány jellemző változatot, a kialakulásuk történetének rövid áttekintésével. A társasházak klasszikus formái a század első felében épült társasházi öröklakások, amelyek a tulajdonközösséget vállaló építtetők közvetlen (önerős) finanszírozásával épültek. Jelentős részüket az 50-es években államosították és ezzel állami tulajdonba kerültek. A kárpótlási törvény végrehajtása során ismertté vált, hogy nagyszámú lakástulajdonos mint bérlő lakott továbbra is a korábban tulajdonát képező lakásban. A „gazdasági mechanizmus" korszakában a lakásépítés kiemelt politikai célkitűzés volt. Az állami lakásépítéssel párhuzamosan beindult az. ún. szövetkezeti lakások építése, amelynek keretében jelentős állami dotációval és különféle szociálpolitikai kedvezményekkel létesítettek lakásokat, közös tulajdonú lakóházakat. Közel egyidőben kapcsolódtak be a pénzintézetek - elsősorban az OTP - a társasházak építésébe. Ezek a lakások általában igényesebbek, komfortosabbak voltak a szövetkezeti lakásoknál és kevesebb állami támogatással épültek. A 80-as évek második felére kimerültek az állami lakásépítés forrásai, az állami lakások építése gyakorlatilag befejeződött. A lakáshoz jutás lehetőségét legnagyobbrészt a lakosság által önerőből finanszírozott családiház és társasház építés jelentette, s ez a helyzet napjainkban is. Ezeknél a lakóépületeknél a közös vonás - függetlenül attól, hogy melyik korban és milyen finanszírozási konstrukcióban épültek -az, hogy közös tulajdonban (az építő-közösség tulajdonában) vannak. Ha a tulajdoni részek kellően körülhatároltak és az ingatlan birtoklapjára ezt bejegyezték, akkor társasházról, ellenkező esetben osztatlan közös tulajdonról beszélünk. A társasház egyik gyakori formája, hogy az épület és a benne lévő lakások egy részének tulajdonosa a Magyar Állam.