Kriminalisztika 1-2. [antikvár]

Előszó Terjedelmes kötetet vesz kezébe az olvasó, ha úgy dönt, hogy a „Kriminalisztika" című szakkönyvet lapozgatni kezdi. Sajnos, rohanó világunkban a sokoldalas könyv olvasása luxus. Legfeljebb „egypercesekre" jut időnk. Hiába, ez a modern élet - indokolják sokan. E kötet azonban más. Hézagpótló mű, nem egyszerű olvasgatásra „termett", hanem arra, hogy az elmélyült és az érdeklődő olvasó egyaránt megtalálja örömét vagy még inkább mindazt, amit keres benne. E szakkönyv ugyanis szolgálhat tananyagként, ismereteket felfrissítő amolyan lexikonként, felszínes tudást rendszerbe foglaló keretolvasmányként, vagy csak egyszerűen az érdeklődést felkeltő és kielégítő néhány perces szellemi zuhanyként. A szakma hosszú évek - mondhatni évtizedek - óta várta egy átfogó kriminalisztika szakkönyv megjelenését, az érdeklődők számára pedig olvasmányos és közérthető módon kerül e tudomány emberközelbe. Személyes tapasztalatokból tudom, hogy a különböző szaktudományok rohamos fejlődése mekkora hatást gyakorol a kriminalisztikára - főleg egyes területeire -, hiszen mintegy évtizede magam is lektora voltam egy Pécsre készült egyetemi kriminalisztika jegyzetnek. Átérzem tehát az alkotók, a kiadó és a lektorok erőfeszítéseit, ugyanakkor lázas izgalmát a fogadtatás iránt, hiszen a puding próbája végső soron mégis az evés. Őszintén hiszem, hogy nem kell az olvasók és az érdeklődők „étvágytalanságától" tartani, hiszen a nagyszámú szakácssereg - a kötet szerzői - ízes és tetszetős választékot kínálnak. A fejezeteket a szakma nagyjai, ismert és elismert tudósok, kutatók, szakemberek írták, akik oktatják, kutatják, napi munkájukban alkalmazzák a kriminalisztikát. Az elismerés hangján szólva normális esetben letenném a tollat itt és most, és senkit nem emelnék ki közülük, mert bizonyosan ez lenne a legigazságosabb, a legelegánsabb, a legstílusosabb megoldás.