Magyar állam- és jogtörténet IV. [antikvár]

in. rész A kapitalista állam és jog 1848-től 1918-ig VII. fejezet A POLGÁRI FORRADALOM ÉS NEMZETI SZABADSÁGHARC IDŐSZAKÁNAK ÁLLAMA (1848-1849) 1. A társadalmi viszonyok Az 1846-48. évi inség újra fellobbantotta a forradalmi mozgalmakat Európában. Párizs adta meg a hangot, ahol a választójog kiterjesztésének megtagadása miatt 1848. februárjában kitört a forradalom, a párizsi nép elkergette Lajos Fülöpöt és kikiáltotta a köztársaságot. A forradalmi hullám végig szántott Európán s március 14-én Bécset is elérte. Magyarországon is megértek a feudalizmus felszámolásának előfeltételei. A kapitalista viszonyok minimumának kialakulása lehetővé tette a feudalizmus megdöntését, s ez egybeesett a gyarmati függés felszámolására irányuló törekvéssel is. 1848. márciusa meghozta a lehetőséget erre a forradalmi átalakulásra, melynek elindítója és motorja a pesti radikális ifjúság, végeredményben pe-dig a pesti nép. A pesti nép állandó részvétele a forradalomban a vezetést vállaló liberális nemesi és polgári rétegeket előrelendítette, a lényeges eredmények elalkuvását akadályozta s Kossuthot és az országgyűlés balszárnyát segítette abban, hogy a reformköveteléseknél megrekedt nemesi liberálizmust a márciusi napok soha nem látott ütemü polgári törvényalkotására serkentse. Végül, de nem utolsó sorban a pesti nép megmozdulása fenyegetően meredt az udvar elé és a forradalom kiterjesztésétől való félelem kényszeritette ki a márciusi törvények szentesítését. A pesti forradalmi megmozdulást először a radikális, főként értelmiségi ifjúság szervezte, mely Petőfi, Vasvári, Irinyi és Jókai vezetésével március 15-én 12 pontba foglalt követeléssel lépett az utcára, s a hozzácsatlakozott néptömeg erejével kiyivta, hogy követeléseit, a 12 pontot, valamint Petőfi rögtönzött költeményét a Talpra Magyar-t a cenzúra engedélye nélkül nyomják ki. A pesti nép megalakította forradalmi permanens szervét a Pesti Közcsendi Bizottmányt, a forradalomhoz való csatlakozásra birta a pesti városi tanácsot, kivivta a helytartótanácsnál a sajtószabadság hatósági elismerését és egy liberális sajtórendelet kibocsátását, a státusfoglyoknak, elsősorban Táncsics Mihálynak s zabadon -