Magyar biztonság- és védelempolitikai dokumentumok I. [antikvár]

Egy évtized a történelem hömpölygő folyamatában nem több egy pillanatnál, de nem tekinthető túlságosan hosszú időnek még egy emberöltő szempontjából sem. Visszapillantva az 1989 óta eltel időszak történeéseire, a szemlélőnek az a benyomása, hogy ezen évtized alatt Magyarország és környezetének régiónknak és az egész kontinensnek a fejlődési ritmusa felgyorsult. A kommunista pártirányítás béklyójából kiszabadult társadalmak hihetetlen enerigával fogtak hozzá egy új politikai, gazdasági és társadalmi struktúra kiépítéséhez, az ország beillesztéséhez az európai demokráciák családjába, s keresik a szabadság friss, de csak nehezen elérhető sikereit. Megújuló erőfeszítésekkel birkóznak a huszadik századi történelem által itt felejtett megoldatlan problémákkal, a piacgazdaság megteremtésének kesereivel, s a demokrácia intézményi, valamint gyakorlati nehézségeivel. A fejlett országok természetes módon mutatkoznak követendő példának, de naponta válik bizonyosság, hogy nincsenek általánosan követhető modellek: minden társadalomnak saját magának kell a saját útját megtalálnia, minden közösségnek magának kell a kihívásokra a válaszokat megfogalmaznia. A Nyugathoz, vagy kevésbé eufemisztikusan: a fejlett centrumhoz való illeszkedés folyamata, - különösen annak intézményi formái - messzemenően rögösebbnek bizonyult, mint remélték. Az euro-atlanti integráció intézményeinek tagsági feltételei egyidejűleg bizonyultak általános politikai kritériumoknak (jogállamiság, működő többpártrendsezr, piacgazdaság), s ugyanakkor pedig intézményspecifikusnak is. A taggáv álni kívánó országoknak más-más kritériumokat kellett teljesíteni az Európai Tanács (magyar belépés 1990. október 21.) az OECD (1996. március), s a NATO (1999. április) esetében, s ugyanakkor érzékelniök kellett azt is, hogy a tagsági feltételek mindemellett strukturális nagyon is összefüggnek egymással. Mondhatjuk úgy is, hogy az intézményi tagságok "húzzák egymást", s reményeink szerint eddigi illeszkedésünk nagy mértékben segíti elő a jövő évezred elejére remélt Európai Uniós csatlakozásunkat. A szándék és képesség ugyancsak kényes kettősségében a magyar teljesítmény alapvetően és összességében jónak tekinthető.