Magyar devizajog [antikvár]

bevezető. A tőkés társadalmi rend ellentmondásai a XX. század elején az első imperialista világháborúhoz és a kapitalizmus általános válságához vezettek. A kapitalizmus általános válsága az 1929. év végén korábban soha nem látott mértékű gazdasági válságot eredményezett, amely 1933. végéig tartott és alapjaiban rendítette meg az .összes kapitalista országok pénzrendszerét. A kapitalista országok ezt követően a mai napig sem tudták megszilárdítani valutáikat, amiről az 1949. év őszén végrehajtott sorozatos valutaleértékelések is tanúskodtak. Ezzel szemben a Szovjetunió bebizonyította, hogy a szocialista gazdasági rendben a termelt javak bősége szilárd alapja a valuta értékállandóságának és értéknövekedésének. Ez kifejezésre jutott a rubelnek az 1950. év elején történt felértékelésében is. Az említett gazdasági válság Ma^arországot, amely az első világháború után nagyösszegíí külföldi hitelek igénybevételével kísérelte meg a talpraállást, fokozott mértékben sújtotta. Horthy-Magyarország pénzügyi politikájának lényege újabb és újabb külföldi kölcsönök felvétele volt. E kölcsönök felhasználása bűnös könnyelműséggel történt, csak kis részük szolgálta a termelést. üj kölcsönök szolgáltak a régiek törlesztésére, illetőleg a kamatok fizetésére. Amidőn a válság kezdetekor a külföld megszüntette a további hitelek nyújtását és ugyanakkor megkezdődött a tőke menekülése Magyarországról, az ország nem volt képes a külfölddel szemben áruforgalomból, hitelekből és egyéb nemzetközi gazdasági jogcímekből eredő pénzügyi kötelezettségeinek devizában vagy aranyban eleget tenni. Az államcsődöt csak úgy lehetett elkerülni, hogy a kormány kimondta az ú. n. transzfermoratóriumot, amelynek értelmében a külföldi hitelezők javára a magyar adósok csak pengőben teljesíthettek fizetéseket a hitelezők belföldi számláira. Ezzel egyidejűleg az 1931. évben széleskörű devizakorlátozó intézkedéseket léptettek életbe. A külföldi fizetési eszközök és követelések bejelentéséről, valamint a III