Magyar magánjog I-VI. [antikvár]

A magyar magánjog első, nagyszabású gyűjteményes kézikönyve, a dr. Fodor Ármin kir. kúriai tanácselnök szerkesztette ötkötetes „Magyar Magánjog" az 1899-1905. években jelent meg. A mű klasszikus előszavában a szerkesztő, aki egyébként is, mint a magyar perjogi kodifikáció kiváló munkatársa és a perjogi tudomány nagyérdemű művelője, maradandó nevet biztosított magának a magyar jogtudományban, a magyar magánjog akkori helyzetének beható elemzésével meggyőzően igazolta összefoglaló munka szükségességét. A mű feladatát abban látta, hogy először is összegyűjtse a meglévő magánjogi anyagot, az így összegyűjtött anyagot pedig teljes rendszerré építse ki. A munkának akkor nagy nehézségeik állottak útjában, mert hiszen az 1861. óta kialakult új magyar magánjognak még széles területén hiányoztak a szükséges részletes tudományos előmunkálatok, A Fodor-féle Magánjognak nagy érdeme, hogy e nehézségeket leküzdve, önmaga végezte el az alapvetés munkáját és magánjogunknak első nagy rendszeri kiépítésésével hosszú időre valósággal hézagot pótolt. Az említett mű megjelenése óta csaknem négy évtized telt el. Ily hosszú idő elmúltával a mű újabb kiadására alig lehetett gondolni, nemcsak azért, mert tizenhat szerzője közül az agg szerkesztő mellett már csak a három, akkor legfiatalabb munkatárs maradt életben, hanem főleg azért, mert e négy évtized alatt magánjogunk olyan átalakulásokon ment keresztül, amelyek anyagának teljesen új feldolgozását tették szükségessé. A Fodor-féle Magánjog megjelenésekor még sem a Polgári Törvénykönyvnek 1900-ban kiadott első tervezete, sem Grosschmid „Fejezetei'4 nem éreztették a doktrínát is mélyen átformáló hatásukat. E négy évtized alatt bontakozott ki a kir. Kúria gyakorlata teljes gazdagságaiban és erre az időre esik a Polgárijogi Határozatok Tárának a jogegységet összekovácsoló befolyása. A Polgári Törvénykönyv munkálatainak gazdag anyaggyüjteménye nagy mértékben megtermékenyítette jogrendszerünk hiányos dogmatikáját; másfelől a századforduló óta az értékelő jogi szemlélet kezdi áthatni nálunk is a jogtudományt és a gyakorlatot egyaránt. A magánjog irodalmi művelése, főleg Grosschmid hatalmas egyéniségének befolyása alatt, rendkívül megélénkült és a bekövetkezett zord időkkel dacolva-, nagy buzgalommal és eredményesen egyengette jogunk integrálódásának útját.