Bővebb ismertető
Amikor 1981-ben a 40-es évek végén megszüntetett Miskolci Jogakadémia szellemi örököseként létrehozták a Miskolci Egyetem keretében az Állam- és Jogtudományi Kart, felmerült - többek között - az a kérdés, hogy milyen tanterv szerint induljon meg a hagyományosan nemzetközi magánjognak nevezett tantárgy oktatása. Akkor már évtizedek óta dúlt a vita azon, hogy a nemzetközi magánjogot ki kell bővíteni a nemzetközi vonatkozású magánjogi viszonyok egészének szabályozásával, beleértve egyfelől a nemzetközi jogegységesítés révén létrehozott nemzetközi eredetű anyagi jogot, másfelől pedig a klasszikus magánjog mellett az egyre inkább izmosodó nemzetközi gazdasági kapcsolatokra vonatkozó joganyagot is. Ezt a koncepciót: a nemzetközi egységes anyagi jognak és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának a nemzetközi magánjogba való beépítését fejtette ki előbb vázlatszerűen (1966-ban megjelent, "Bevezetés a nemzetközi magánjogba" című munkájában) Világhy Miklós, majd nemzetközileg elismert sínvonalon megírt, 1997-ben immár negyedik kiadást megért nagy ívű összegező munkájában Mádl Ferenc és Vékás Lajos (Nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga).
Az ellenkező koncepciót dolgozta ki 1983-ban (legutóbb 1993-ban) megjelent munkájában Bánrévy Gábor (A nemzetközi gazdasági forgalom és személyi viszonyok jogi szabályozása), aki a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogában rendelte oda annak egyes intézményeihez a nemzetközi magánjogi vonatkozásokat.
A tankönyv szerzői értelemszerűen e pedagógiai és jogtudományi hagyományok folytatóinak tekintik magukat , és sokat merítettek munkájuk során mindenekelőtt a nagy előd: Szászy István, valamint az említett szerzők munkásságából.