Magyar párbajok II. (töredék) [antikvár]

Részlet a könyvből: 1867-ben a nemzet békét kötött a Habsburg császári házzal. És az országgyűlés törvénybe iktatta a kiegyezést, úgy, amint azt a császár osztrák és magyar tanácsosai közös megegyezéssel megszövegezték. Az osztrák császár megkoronáztatta magát magyar királynak és megesküdött a magyar alkotmányra. A császári hadsereg cs. kir. közös hadsereggé alakult át és Ausztriában külön császári Landwehrt, Magyarországon pedig királyi honvédséget szerveztek, a magyarság hűségébe vetett mélységes bizalommal, - tüzérség és vezérkar nélkül. A császári ház azt hitte, hogy a nemzet a kiegyezéssel a feledés fátyolát borította a multakra. Hogy elfelejtette a szabadságharcnak orosz segítséggel való erőszakos letörését. Hogy elfelejtette a világtörténelem egyik legnagyobb gyalázatát, az aradi tizenhárom bitófát. Hogy elfelejtette a császári bosszú magyar vértanúinak százait. És a bécsi udvar azzal a boldog hittel áltatta magát, hogy a magyar országgyűlés - újból való összehívásának mámorában - oda fog borulni a királyi trón zsámolya elé, hogy hódolattal köszöntse az uralkodót, aki legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a nemzet legjobbjai számkivetésükből visszatérhessenek a hazájukba.