Magyar statisztikai zsebkönyv 1943. [antikvár]

A magyarság világlétszáma. 1944. év elején*) 13,655.000 Ebből: Magyarország területén 11,504 000 E^yéb területeken 2,151.000 1930 körül 12,2X9.000 Magyar népességtörténet. A honfoglaló magyarság számát, Hóman Bálint becslése nyomán 500.000 főre tehetjük. Fejlődése a tatárjárásig zavartalanul kedvező vtol és valószínűnek látszik, hogy évszázadonkint megkétszerezte lélekszámát. A magyarság száma 111. Béla uralkodása és a tatárjárás közé eső Időben érhette el legnagyobb magasságát. Ugyanekkor volt a legnagyobb a magyar uyelvterületis éslegkedvezőbb a magyarságnak az ország egész népességéhez viszonyított aránya. Ebben a korban a magyarság Európa legegységesebb és egyik legtöbb lelket Bzámláló népe. A tatárpusztítás gzörnyfl veszteségeit a magyarság alig tudta teljesen kiheverni Nagy Lajos korában Hóman szerint 3 millió, valószínűleg azonban nagyobb volt az ország népessége. Mátyás korában az ország lakossága 4 5—5 millióra tehető, a magyarság aránya pedig 75—80%-ra. A török háborúk a további fejlődés helyett irtózatos pusztulást hoztak, amely már nem volt helyrehozható : a magyarság azóta többé nem tudott a nagylélekszámú népek sorába jutni, országa pedig megtelt bevándorolt nemzetiségekkel. A század elején Acsádyval szemben — aki a magyarság számát 2-58 millióra, annak arányát 46%-ra teszi — Magyarország népességét 3-5 millióra, a magyarság arányát pedig 55%-ra becsülhetjük. Az anyaország polgári népességének és ebből a magyarság számának alakulását mutat ja be alábbi összeállításunk az 1720—1910-lg terjedő időszakról. Polgári népesség Ebből magyar Év ezer lélek % 1720 ») 3.500 ») 1.925 ») 55'0 1787 8.003 •) 3.122 ') 39'0 1850 11.554 4.812 41-8 1869 13.579 «) 6.170 ») 455 1880 13.750 6.404 46-6 1890 15.163 7.358 48'5 1900 16.722 8.589 51-4 1910 18.142 9.875 54'4 *) Kiszámítva a természetes szaporodás átlagos arányszámának figyelembevételével. — ?) Becslés.