Média, diktafon, fondorlat [antikvár]

-Na, Zoli, lejárt ez a 24 órás ultimátum című valami. - Nem volt ez ultimátum." Így kezdődik az a hangfelvétel, amit egy magánbeszélgetésünkről készített a tudtom nélkül az egyik politikai ellenfelem. A másfél órás találkozó alig felét rögzítette, amiből a pártja rövid részleteket másolt ki és tett közzé az országos sajtó nyilvánossága előtt. Két nappal a beszélgetés után, a 2006-os választások idején. Ennyi és alig pár óra kellett ahhoz, hogy közel egy évtized politikai munkáját lerombolva megfosszanak a képviselő-jelöltségtől. Ahhoz, hogy megtörjenek, nem volt elég. A visszahívásom napján ugyanis valóban szabtam egy ultimátumot. Saját magamnak. A sajtónyilatkozat kiadásakor eldöntöttem, hogy legközelebb csak akkor szólalok meg ebben az ügyben, amikor a jog eszközeivel bebizonyítottam az igazamat. Évekig tartott, de végül megtörtént. A Bács-Kiskun Megyei Bíróság megállapította, hogy „(...) az alperes megsértette a felperes jó hírnévhez fűződő jogát (...)". Az ítéletet a Szegedi ítélőtábla, végső fórumként pedig a Legfelsőbb Bíróság is helybenhagyta. A végzés hosszú hónapokkal ezelőtt született, mégis csupán most szántam rá magam a történtek összefoglalására.