Megzabolázott természet [antikvár]

A katasztrófák elleni védekezés több évezredes múltra tekint vissza, s ez a folyamat tükrözi az emberiség küzdelmét a természeti erőkkel. Sokáig a legjellemzőbb védekezési mód a veszélyeztetett terület elhagyása volt. Az ókorban, a középkorban semmilyen megelőző, előzetes intézkedési rendszer nem létezett, a kiszolgáltatottság volt a jellemző, a természeti csapások gyakori fizikai, majd az azt szinte mindig követő bakteriális hatásainak passzív elszenvedése. Később a kézműipar, az ipar kialakulása során szervezettebbé vált az állam, a társadalom, koncentráltabb, tudatosabb a lakóhelyek kialakulása, a városok létrejötte, mindezekből adódott a tüzek oltása és az árvizek elleni védekezés fejlődése. A XVIII. század vége óta egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy szükséges az intézményesítés, az államilag megoldott katasztrófakezelés. A két világháború közötti időszakban a tudatosodó környezetvédelem jegyében foganatosítottak a nemzetek rendszabályokat a katasztrófák elleni védekezésben.