Módszertani útmutató az üdültetés és az üdülők ellenőrzéséhez [antikvár]

A kedvezményes üdülési lehetőségek biztosítása a szociálpolitika szerves része, az életszínvonal eleme. Fő célja a dolgozók munkaképességének megőrzése, a betegség megelőzése, utókezelése, a szabadidő kulturált eltöltésének megszervezése. A szervezett üdülés jelentősége fejlődésünk jelenlegi szakaszában emelkedett. A közhangulatra az üdülőkben folyó munka is kihat, ami végül is a termelő munkában érezteti hatását. Nem lehet közömbös tehát, hogy a nehezebb gazdasági feltételek között milyen mértékben sikerül megőrizni az eddig elért eredményeket és milyen színvonalon valósulnak meg az üdültetés célkitűzései. Társadalmunk az állami költségvetés és a vállalati érdekeltségi alapok közbeiktatásával jelentős támogatást nyújt a szervezett üdülés intézményes fenntartásához és fejlesztéséhez. Az erőforrások hatékony felhasználását, a velük való ésszerű, takarékos gazdálkodást, az üdülőkben folyó szakmai és gazdasági feladatok színvonalas ellátását, a beutaltak részére nyújtott szolgáltatások minőségének állandó javítását, az egységnyi ráfordítások relatív mérséklését az ellenőrzésnek is segítenie kell. Nő az ellenőrzés szerepe a gazdálkodási felfogás formálásában, a még meglevő tartalékok feltárásában és a helyesen megválasztott ösztönző módszerek minél szélesebb körű kibontakoztatásában.Ehhez kíván segítséget nyújtani ez a módszertani útmutató is, amely részletes szempontokat nyújt az üdültetés sajátos és általános gazdálkodási feladatainak ellenőrzéséhez, ismertetve az üdültetés rendszerét, típusait és a beutalás fontosabb szabályait is. Az útmutató teljes részletességgel az ellátás színvonalát meghatározó fő szolgáltatások és a beutaltak közérzetére ható egyéb tényezők ellenőrzési feladatait, továbbá azokat a háttér-tevékenységeket (alkalmazottak étkeztetése, munkásszálláson történő elhelyezésük, készletek saját előállítása stb.) tartalmazza, amelyek jó megszervezése nélkül az alapfeladatot sem lehetne a követelményeknek megfelelően teljesíteni.